Ami Izsákon történt néhány napja valódi tragédia, amely ismét rávilágít a félelemre és a nyers erőre épülő Orbán-rezsim tarthatatlanságára.

Az ilyen fájdalmas esetekben az első dolog, amit meg kell tennie minden érző embernek, az a részvétnyilvánítás az áldozat családjának. Soha nem szabadna egy jogállamban (és sehol máshol sem) előfordulnia ilyen esetnek. A második, amit meg kell tennünk, hogy a leghatározottabban elítéljük az ilyen aljas bűncselekményeket, és bízunk abban, hogy a jogállamiság keretein belül az elkövető rendőrök megfelelő büntetést kapnak tettükért (ezért a halmazati bűncselekményért akár 12 év is járhat). Végül a miértek, az okok felkutatása a feladat: hogyan történhetett mindez, milyen folyamatok vezettek oda, hogy a rendőri állomány - amelynek feladata az állampolgárok megvédése - egyes tagjai szégyent hozva hivatásukra és esküjükre átálltak a másik oldalra, olyanná lettek, amilyenné ember soha nem lehet.

Meggyőződésem, hogy hazánkban nem a rendőrökkel van baj, nem a hivatásukat felelősen végző és lelkiismeretes honfitársainkkal, akiket Pintér Sándor három éve félelemben tart, és nap mint nap megaláz. Nem, a gondok „fent” vannak. A Nemzeti Szétesés Rendszerében nem működik az irányítás (ezt megtapasztaltuk márciusban a katasztrófahelyzet során), nem érvényesül a jog, hiszen megszűnt annak visszatartó ereje.


Ma állampolgárként azt tapasztaljuk, hogy nem egy európai normákon alapuló szilárd, hanem egy olyan labilis és kiszámíthatatlan jogrendszerben élünk, amit a kormány saját hatalma kiterjesztésének érdekében naponta baltával alakít. Egy olyan jogrendszerben, ami Orbán és Simicska köreinek kivételével senkit sem véd, mert a jogot ma a kétharmadra és az oligarchákra szabják. A jog ma már nem védi a hajléktalanokat, a szegényeket, a földjükért küzdő gazdákat, a kormánnyal szemben panasszal élőket, de a nőknek és gyermeknek sem oltalom.


Magyarországon nem működik a jog. Márpedig, ahol nem működik a jog, ott elszabadulnak az indulatok. Ahol nem működik a jog, ott az emberek kényük-kedvük szerint érezhetik: csak az erő számít. A Független Rendészeti Panasztestület 5. évfordulója alkalmából megrendezett konferencián, amely szerencsétlenül pont egybeesett a gyilkosság napjával, Kövér László Házelnök a következőket mondta: „a jogállam ott kezdődik, ahol nem az erőé a jog, hanem a jogé az erő”. Nem tudom, hogy van-e olyan ember – talán csak maga Orbán Viktor – akinek a szájából ez cinikusabban hangozna. Ugyanitt egyébként a Panasztestület munkájának fontosságát hangsúlyozva tűpontosan összefoglalta a hazai helyzetet: „közbiztonság nélkül nincs szabadság, nincs demokrácia, nincs szociális jólét, és nincs közös élet sem.” Nincs, és sajnos pont ezt éljük át nap mint nap.


Közbiztonság egy olyan országban nem létezhet, ahol a hatalom azt üzeni: a jog nem rendszer, hanem eszköz, a hatalom és az erő eszköze. És ez az üzenet eljut az állampolgárokhoz, eljut a rendőri szervekhez, és eljutott a 47 éves Bara Józsefet agyonverő két rendőrhöz is. Meggyőződésem, hogy az izsáki ügyben érintett két rendőr nem akarta megölni a vádlottat. Csak azt gondolták, hogy a félelem és az erő orbáni rendszerében szabadon meg lehet őt kínozni, mert ők az erősebbek. Képzeljük el azt a morált egy rendőri szervnél, ahol hosszú-hosszú percekig lehet bántalmazni valakit (mert egy halát okozó testi sértés nem egy darab ütés) úgy, hogy senki nem szól egy szót sem. És képzeljük el azt a morált egy rendőri szervnél, ahol utána a két bántalmazó rendőr feljelenti az általuk megölt, már halott férfit.


Itt jegyzem meg, hogy három egyszerű intézkedéssel a jövőben el lehetne kerülni azt, hogy hasonló esetek előforduljanak.

    Kamerát kell elhelyezni a kihallgató helyiségekbe. Ez manapság, ahol már egy mobiltelefonnal is kitűnő hang- és képfelvételt lehet készíteni, nem ütközhet sem nehézségbe, sem vállalhatatlan költségekbe.

    Meg kell erősíteni a Független Rendészeti Panasztestület hatásköreit. Ez a javaslat persze csak akkor működik, ha a Fidesz nem megint a saját pártkatonáit ülteti be oda (mint ahogy tette ezt a testület volt elnökének, Kaltenbach Jenőnek jogszerűtlen eltávolításakor).

    Érvényt kell szerezni a néhány hete elfogadott, a védelemhez való jogot érintő alkotmánybírósági határozatnak. Az Orbán-Simicska rendszerben nyílván nem szokás az AB-re hivatkozni, és hivatalosan már nem is lehet, de azért ezzel a lehetőséggel én demokrataként akkor is élnék. Az egyhangú(!) AB döntés kimondja, hogy egy gyanúsított kihallgatása csak akkor jogszerű, ha a (kirendelt) védőjét a kihallgatás helyéről és időpontjáról igazolható módon, olyan időben értesítik, hogy a kirendelt védőnek lehetősége legyen a terhelt kihallgatásán részt venni. Ilyen értesítés elmaradása esetén a terhelt vallomása bizonyítékként nem értékelhető. Magyarul, ha éjjel háromkor érdesítik a kirendelt védőt a kihallgatásról, nem biztos, hogy azonnal oda tud menni. Az izsáki esetben valószínűleg ugyanez történt, ha egyáltalán hívták.


De visszatérve a címben feltett kérdésre: Orbán-e a felelős ezért az esetért? Meggyőződésem szerint igen. Orbán, Pintér, Kövér és minden alattvalójuk és kiszolgálójuk, aki részt vesz a félelem és az erő országának felépítésében. Aki aktív részese vagy csak néma asszisztálója a szilárd európai normákon alapuló jogállam leépítésének.


Ameddig az Orbán-kormány a jogrendszer megszilárdítása, a társadalmi kohézió és szolidaritás megerősítése helyett a mindenki farkasa mindenkinek és a „szegényeknek semmi jogot, csak büntetést” társadalmát építi, addig nem fog javulni a helyzet.


Szerintem a magyarok mást akarnak. A magyarok ennél bölcsebbek, hisznek a jogban, a jog erejében, és egy békés Magyarország megteremtésében. 2014-ben ezért fognak a békére és egymásra, nem pedig az erőkultuszra szavazni. Magyarország jobb hely lesz, Magyarország mindannyiunké lesz.