Szindbád ébredj, ne csodálkozz, dolgod van neked is! (fotó: http://www.animationinsider.com) 

Szindbád több hónappal ezelőtt olvasott egy újságcikket, amely szerint a kormány nemzeti dohánybolt hálózatot kíván létrehozni, amelynek keretében a megváltozott munkaképességűek és munkanélküliek sokaságát kívánja álláshoz juttatni. Szándék nemes – gondolta magában –, s mivel Szindbád, ha valamit szeretett, az a dohányfüst-eregetés volt miközben a konflisával befordul a pesti éjszakába, így örömét lelte benne, hogy a gazdasági válság következtében kiszolgáltatott barátai juthatnak megélhetéshez.

Szindbád aztán hónapokra elfelejtette ezt a kormányzati tervet, viszont egy átmulatott éjszaka után hajnalban kezébe került egy reggeli hírlap, amelyben már az állt, hogy a Dohányipari Befektetők Magyarországi Szövetségének (DBMSZ) elnöke és a Continental Dohányipari Zrt. vezetője szövegezte a trafiktörvényt. Szindbád, mint egy sokat látott és tapasztalt ember, erre a hírre hátradőlt: egy olyan úrnak ugyanis, aki nappal alszik és éjszaka éli életét, egy ilyen hír többet mond minden kormányzati szándéknál. „Itt megint a nagyurak járnak jól” – tette le a hírlapot, és Óbuda felé vette az irányt.

A minap dohányt akart venni esti kalandjaihoz. Kedvenc üzlete polcain már csak három doboz szomorkodott, barátja, a tulaj így kommentálta: „Nem nyertem a koncessziós pályázaton, nem rendelek erre a pár hétre már új szállítmányt, árulni nem árulhatok, kétséges a család jövője”. Szindbád ezt követően betért kedvenc borozójába, a Krúdy-fröccs mellé – kilenc deci bor, egy deciliter szóda, szomjas volt, szó ami szó – egy doboz cigarettát kívánt vásárolni – már ha tudott volna. „Nincs több cigarettaárusítás, hajósom! Nem vagyok se rokona, se barátja, se tanácsadója Gyulay Zsoltnak, így marad az italmérés, már ameddig nem találják ki a Nemzeti Borozók és Nemzeti Sörőzök hálózatát. Erre viszont nem vennék mérget, hogy nem így lesz, mert még sok a kormányzati pénzéhes száj. Akinek meg tele a szája, az még többet akar.”

Ugyanis mialatt Szindbád hajózgatott az éjszakában, addig „csak” annyi történt, hogy a koncessziós trafiktörvény keretében a több mint 500 milliárd forintos piac a Fidesz kezére jutott, párhuzamosan a csókosok hosszú távú anyagi lekötelezése, a magasabb haszonkulccsal a dohányáru árának emelése mellett. Sebaj, gondolta Szindbád, eddig is gyakran a feketepiacon szerezte be az árut, ezzel csak az szárnyal felfelé. „Nem érted, te Szindbád: ez a pályázati rendszer Fidesz-módra, maga a feketepiac! A különbség, hogy ebbe nem csak az állam, hanem családok ezrei is belerokkannak.” – pontosított a borozó tulajdonosa.

Hagyjuk magára Szindbádot, hogy pótolja az információhiányt, nézzük meg szűkebb hazánkat, azaz Óbudán hogyan is születnek a trafikdinasztiák. Míg korábban kerületem – ahol Gergő fiam már azzal büszkélkedhet, hogy negyedik generáció óta lakos, hiszen már dédszülei is itt éltek - a gázgyárdinasztiáknak adott otthont, míg Krúdy regényhőseitől a munkásosztályig mindenki otthont talált nálunk, most ezt az Óbuda-élményt a korrupció foglalja el. Merthogy a kerületben három CBA vezető, Borosi Zoltán, Breier László és Viszokay Árpád személyében az udvari bolthálózat emberei kaptak trafikot. Ehhez jönnek még többek, akik a Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt. elnökének, Gyulay Zsoltnak a családtagjai, mint a Sopronban is több koncessziót nyerő Czupy család, Solymár László Sándor, aki két trafikengedélyt is nyert a III. kerületben  és Gyulay sógora.

Óbudát is behálózza a kormányzati polip. Ráteszi kezét sorsokra és egzisztenciákra, majd összelapítja őket. Közben pedig a narancsszínű báránybőrbe öltözött farkasok viszik el a nagy üzletet. Ne gondoljátok, hogy Óbudán csak ők érintettek! A napokban Béres Andrással, a Párbeszéd Magyarországért 3. kerületi képviselőjével a kerületi győztesekről egy teljes listát állítottunk össze. Nyilvánvalóan vannak közöttük számos becsületes, a kereskedelemhez nem csak papíron értő narancsosok, hanem olyan polgárok is, akik év(tized)ek óta ezzel foglalkoznak, pályázataik kifogástalanok. Viszont abban is biztosak lehetünk, hogy itt számos ügy, nyertes és pályázat sáros. Számos esetben az óbudai polgárok érdekeit figyelmen kívül hagyva „megnyerettek” emberekkel trafikokat. S ezeket az ügyeket nem engedjük, Andrással mindegyiknek utána fogunk járni! Nem mellesleg egy olyan pártszövetség (Együtt 2014-Párbeszéd Magyarországért) teszi ezt, amely kormányra kerülése esetén minden állami szerződést nyilvánosságra fog hozni, addig egy sem lesz érvényes, míg nem nézheti meg bárki. Zéró tolerancia a korrupcióval szemben, zéró tolerancia az ügyeskedőkkel szemben. Így lesz ez Óbudán is.

Szindbád ébredj, ne csodálkozz, dolgod van neked is! Krúdy-fröccsödet még megihatod, aztán irány az utcára, hirdesd: Óbuda nem hagyja magát, trafikdinasztiáknak helye itt nincs!