A magyar közéleti viták egyik visszatérő témája a „rendezzen-e Magyarország olimpiát” kérdése. A MOB mai közgyűlésen úgy döntött, hogy támogatja a 2024-es olimpiai és paralimpia pályázati szándéknyilatkozatának benyújtását.

Nem kell fejszámoló-művésznek vagy költségvetési sorokat élből vágó „szakértőnek” lenni ahhoz, hogy látva egy-egy olimpiai rendezés (társadalmi) költségeit, továbbá szétnézve a magyarországi újratermelődő és mélyülő szociális válságon, a négy millió létminimum alatt élő emberen, úgy nyugodt lelkiismerettel kijelenthessük: ne!

Általában a fenti érvek az olimpiarendezési láng csiholóit nem szokták meghatni, és kevésbé arra fókuszálnak, hogy egy rendezésnek milyen gazdasági és társadalmi előfeltételei, és nem utolsósorban következményei vannak. Bármennyire szeretem is a sportot, nézem szívesen az olimpiai tévéközvetítéseket, Magyarország belátható időn belül akkor se rendezzen olimpiát! Erre elég nyomos érvek sorakoznak:

1. Amikor példátlan méreteket öltött hazánkban a nincstelenség, amikor fiatalok százezrei költöznek külföldre, amikor a kórházak a számláikat sem tudják fizetni, és amikor az oktatás romokban, akkor nem hazudhatjuk azt, hogy a sportnak kiemelt jelentősége van. Nincs. Nem csak ellenzéki szavazók elvárása, hogy abszolút prioritás kellene, hogy legyen a szociális kiadások, az egészségügy és az oktatás költségvetésének drasztikus megemelése. Ha elértük a jóléti állam szintjét, akkor esetleg lehet olimpián gondolkodni (én akkor is pazarlásnak tartanám, mondjuk). Nekünk ma nem a sportpályán kell megküzdenünk más nemzetekkel, hanem tudásban, képzettségben, a szegénység leküzdésében – erre kell fordítani az ország forrásait.
2. Abban nincs vita, hogy Magyarország már olimpiarendezés nélkül is belesétált abba a fideszes csapdába, amelyhez más, hasonlóan szerencsétlen sorsú országoknak egy olimpia vagy legalább egy labdarúgó világbajnokság kellett: hemzseg az ország a pazarló, kihasználatlan, pénzügyileg fenntarthatatlan, pusztulásra ítélt sportlétesítményektől. Ki hiszi el például, hogy Orbán felcsúti vagy Tállai mezőkövesdi stadionja túléli majd az Orbán-rendszer bukását? Már most növi be ezeket a gaz, hiszen nézők már most sincsenek.
3. A magyar állami nagyberuházásoknak két atombiztos jellemzője van: nem készülnek el időben, és sokkal többe kerülnek a tervezettnél (iskolapéldák: 4-es metró, Margit híd). Egyik sem predesztinál bennünket az olimpiarendezésre, az egész világ rajtunk röhögne, amikor az olimpiai láng meggyújtását egy építési területről, munkagépek és vendégmunkások gyűrűjéből közvetítenék.
4. Ismerjük annyira Magyarországot, hogy nyugodt szívvel kijelenthetjük: az ország közlekedési infrastruktúrája nem bírna el egy olimpiát. A közlekedés fejlesztésre szorul, de elsősorban nem Budapesten és a nagyvárosokban (a leendő olimpiai helyszíneken). Vidéki úthálózatra és a vasúti közlekedés modernizálására kellene a jelenleginél sokkal többet költeni.
5. A túlzsúfolt, zöldterületek nélküli Budapest számára egy olimpia környezeti katasztrófát jelentene.
6. Végül nem annyira halkan jegyzem meg, hogy Orbánék éppen most pozícionálják át Magyarországot vendégszeretőből idegengyűlölővé – ehhez kérdésesen illeszkedne egy olyan nemzetközi, multikulturális rendezvény, mint az olimpia.

Ma első a szociális válság kezelésének és az óriási egyenlőtlenségek drasztikus csökkentésének ügye, és csak nagyon sokadik kérdés az olimpiarendezés. És véleményem szerint ennek sokáig így is kell maradnia.