HTML

Szabó Tímea

Szabó Tímea vagyok, a Párbeszéd Magyarországért társelnöke, országgyűlési képviselő.

Friss topikok

Címkék

2014.03.04. 16:26 Szabó Timi

Ágyba fektető újságírás adófizetői pénzen

Pindroch-Tamásnak-és-Stefka-Istvánnak-mutatja-Kövér-László-hogy-Steindl-Imre-is-a-képviselők-számához-igazította-a-teret-fotó-Kövesdi-Andrea.jpg(Pindroch Tamás és Stefka István, a Magyar Hírlap főszerkesztője, érdeklődve hallgatják Kövér Lászlót, fotó: http://www.patriotaeuropa.hu)

Mindig öröm a közszolgálatinak csúfolt televízióba járni, sok hasznos médiaetikai dolgot tanul ott az ember. Leginkább azt, hogy mit jelent a súlyos dezinformálás, milyen is politikailag totálisan elvakultan dolgozni, milyen, amikor minimálisan sem akarják tájékoztatni az embereket, amikor a televíziónézőre úgy tekintenek, mint egy agymosásra ítéltetett hülyegyerekre szavazógépre. Akik ma ugyanis a közszolgálati televízióban érdemi döntéseket hoznak, befolyással bírnak műsorokra, azok színvonalára, igent vagy nemet tudnak mondani, azok dilettáns politikai kiszolgálók.

Pedig a közszolgálati média rendkívül fontos intézmény, és nem vitatom, hogy számos olyan ember dolgozik ma is ott, aki egy-egy műsort nézve, abban dolgozva, és annak lefolyása után a legközelebbi lavórt keresi, holott nem neki van szégyenkeznivalója. Ugyanis nem a felelős, munkáját féltő rendező, operatőr vagy díszletes az oka annak, hogy olyan figurák roncsolják a közszolgálatiság ethoszát, mint Pindroch Tamás.

Utóbbi tudtommal nem alkalmazottja a tévének, viszont állandó kérdezője a messze földön kiegyensúlyozottnak vélt Ma Reggel c. műsornak. Aki nem ismeri, Pindroch Tamás a Magyar Hírlap újságírója. Aki nem ismerné közelebbről a Magyar Hírlapot, annak elmondom, hogy nevével ellentétben az egy hírlapnak nem nevezhető Fidesz-közlemények kiadásának napi szórólapja, amelyet még a jobboldali közönség sem olvas. Legtöbb, ami elmondható róla, hogy Bayer Zsolt a szellemi vezére, ezzel viszont mindent el is mondtunk róla.

Tegnap a műsor Rekontra sávjának vendége voltam, belpolitikai hírek kommentálására hívtak. Kezdődött azzal, hogy egy négy héttel ezelőtti közleményt olvastak be, amelyben a Jobbik szellemi pincéje gyermekgyilkos-felmentőnek állított be. Hát igen, nyilván az vagyok. Úgy is nézek ki, úgy is viselkedek. Szóval kezdődött azzal, hogy beolvasták szinte a komplett Jobbik-közleményt, nem említették, hogy az egy jobbikos cucc. Mondjuk, elképzelem, ahogy a német közszolgálati adók ottani posztfasiszta pártok dolgait olvassák be, akár névvel vagy név nélkül. Szóval a felkészült szerkesztő betolta a jobbikos, intellektuálisan alulöltözött közleményt, én pedig elmondtam nyolcadszorra is, azt, amit már három hete. Illetve csak nehezen tudtam elmondani, mert konkrétan alig kezdtem el, már beleszóltak, félbeszakítottak. Én azért folytattam, mert gondoltam, ha már kérdeznek, nyilván érdekli is őket a válasz, még ha nem is értenek azzal egyet. Alapdolog ez, bár most már látom, egyeseknek még ez is nehéz.

A Magyar Hírlap említett újságírójánál viszont nem ez az alaptörvény. Belebeszél, de nem csak a vendég, hanem a műsorvezető, a kollégái kérdéseibe is. Talán még saját magát is félbe szakítaná, ha tudná. Rossz hallgatni, ahogyan kommentál, leordibál mindenkit. Hiába rajta a zakó, nem tudja eltakarni, ami nagyon is látszik. Komolyan vehető emberek azt hiszem, nem az ő oldalán vannak. Szóval túlkiabál minden mondatában, és persze „Gyurcsány, Gyurcsány”. Gyanítom, hogy neki két homokvárat építő gyermekről is Gyurcsány jut eszébe. Ha úgy érzi, hogy nem fekszenek neki a gyermekszegénységi adatok, a tervezett hajléktalan kunyhórombolás, a 3000 milliárdos orosz gyarmatosítás, már jön is, hogy „na jó, de Gyurcsány Ferenc…”. Unalmas.

Ha megnézik a mai felvételt, láthatják (kb. 22:20-nál), hogy már a társ műsorvezető szól rá, hogy ne engedje el a fantáziáját. 10 másodperc alatt, úgy háromszor jön ki neki az „ágyba fektetés”.  Ágyba fektetne mindenkit, aki arra jár. Hát, mit mondjak, ágyba fektetés ügyében nem akarok a Magyar Hírlap munkatársának fejébe látni, nem tudom, mit nézett előző este, és nyilván nem is érdekel. Aki ennyiszer képes használni ezt a fordulatot, annak vagy a humorérzékével van gond, vagy pedig olyan dolgok járnak a fejében, amelyek nem rám tartoznak. De nem is a televíziónézőkre.

Amit utóbbiak viszont megérdemelnének, az a szakpolitikai igényesség és felkészültség, még akkor is, ha az ember a Magyar Hírlapnál dolgozik. Ha ugyanis nem nézi meg a számokat, adatokat, ha csak a folytonos fóbia beszél belőle, akkor nem fog felemelkedni a hírlapírás nagyjai közé. Ha a PM képviselőinek munkájáról vagy szakpolitikai felkészültségéről, baloldaliságáról akar információt szerezni, akkor javaslom a parlament.hu oldalt, azon belül a benyújtott törvényjavaslatok részt. Megmutatnám szívesen, de sajnálom, nem tudom elvégezni Pindroch Tamás helyett a munkát, nem azért dolgozom, hogy elemi információkkal megismertessem a magát írástudónak tekintő Magyar Hírlap újságírót.

Azért dolgozom, hogy Magyarországon a közszolgálatiság ne egy fóbiákkal dolgozó fundit, hanem felkészült, tehetséges és elhivatott újságírók és szerkesztők mindennapi tiszteletreméltó munkáját jelentse.

 

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Facebook oldalunkhoz és kövesd későbbi bejegyzéseinket is: