Az általam, általunk sokra tartott Falus Ferenc visszalépett jelöltségétől. Részünkről sajnáljuk döntését, egyúttal meg is értjük. Falus programjával adva volt egy zöld, baloldali értékek és az átláthatóság iránt elkötelezett irány, feddhetetlen politikai előélettel.

Először is: tiszteljük Bokros Lajost. Viszont mi nem pusztán ellenzékiek, hanem értékelvű baloldaliak is vagyunk, és tőle, a – magát jobbközép pártként definiáló – Modern Magyarország Mozgalom (MoMa) főpolgármester-jelöltjétől nem várhatjuk el értékeink képviseletét. Nem személyes, hanem politikai okok vezetnek bennünket.  Bokros Lajos a progresszív zöld és baloldali pártok értékeit éveken át gyermekdednek, „kommunisztikusnak” minősítette. Tette mindezt a „Kaczinsky-jobboldallal” egy EP-frakcióban ülve: az Európai Parlamentben az ultramontán, fundamentalista lengyel Jog és Igazságosság képviselőivel, a néha fájdalmas színvonalú összeesküvés-elméletek nagymestereivel, Kaczinsky csapatával ült együtt. Ennek ellenére nincs okunk kételkedni demokratikus elköteleződésében, sőt: tiszteljük benne a megingathatatlan demokratát.

Bokros Lajos április hatodika előtt egy időben azzal kampányolt, hogy „akinek elege van” a baloldalból, az támogassa pártját, mozgalmát. Egy öndefiníciója alapján is konzervatív párttól teljesen elfogadható, hogy a jóléti államról és az állami szerepvállalásról folyó diskurzusból elege van, de zöld és baloldali politikusként mi nem csak, hogy nem unjuk, hanem sok évtizednyi, megszorításról megszorításra „vándorló” politikai és közgazdasági gondolkodás után újat, mást és legfőképpen baloldalit akarunk.

Bokros szerint mi a terjeszkedő állam és a nagyarányú állami újraelosztás hívei vagyunk. Ha így is lenne, a négymillió létminimum alatt élő országában ez talán nem volna akkora bűn. Szerintünk viszont nem a nagy, hanem a rosszul működő állam okozott problémát, ezért egy erős állam, magas színvonalú közszolgáltatások kiépítését támogatjuk, a tényleges esélyegyenlőség megteremtését. És Budapestnek is dolga van ebben. Nem véletlenül szerepelt kiemelt helyen a „társadalmi befogadás” a fővárosi programunkban, nem véletlenül soroltuk a teendőket e tárgyban: a Budapesti Módszertani és Szociális Központ kibővítésétől a tanodákig, a roma gyakornoki programtól a társadalmi vállalkozások támogatásáig. Bokros Lajos tiszteletre méltó módon utasítja el a kirekesztést, de programja a megoldást az állami, önkormányzati szerepvállalás helyett elsősorban azon kezdeményezésekben látja, amelyek „a mélyülő szociális válság következményeinek enyhítésében építenek a jómódú polgárság lelkiismeretére és számítanak rendszeres adományaira.” Csakhogy ez kevés.

A MoMa hirdeti az egyén elsődleges felelősségét saját sorsa alakulásában. Mi a közösség felelősségét szintén fontosnak tartjuk. Ők fenntartás nélkül elismerik a magántulajdon uralmán alapuló kapitalizmust, mint a legfejlettebb gazdasági-társadalmi rendszert, mi a közösségi tulajdon különböző formáit szintén elsőrendűnek tartjuk. A MoMa előirányozza, hogy Magyarország legkésőbb 2020-ban legyen tagja az euró-övezetnek, szerintünk az euró bevezetésének nem a céldátuma a fontos, az csak egy eszköz. A cél az, hogy az ország reálgazdasága fel tudjon zárkózni az EU-átlaghoz. Mi tanultunk a görög példából.

A PM minden tisztelete ellenére nem tud maradéktalanul kiállni olyan jelölt mellett, aki a gazdaságpolitika mellett a szociális védelmi rendszert sokadrangú kérdésnek tartja. 2010 óta tudjuk, hogy Bokros Lajos szerint a szociális rendszerben „szűkíteni kell a jogosultak körét”. Akkor, amikor 3,3 millió ember kevesebb, mint 65 ezer forintból él havonta, ami azt jelenti, hogy 2008 óta több mint félmillió ember szegényedett el, akkor közpolitikai értelemben a rászorultsági elv helyett átfogó igazságossági elvekre van szükség. Bokros szerint „olyan társadalmi ösztönző rendszert kell működtetni, hogy aki dolgozni akar és tud, az dolgozhasson”. Így van, csakhogy az alkalmazottak körében a szegénység Magyarországon a második legmagasabb az egész Európai Unióban, hazánk a „working poor”, azaz a dolgozó szegények országa lett

Álláspontja szerint az „adórendszer és a szociális rendszer működése egymás ellentéte”, ezért elveti az adókedvezményeket, a szociális ügyeket a gazdaságpolitikának rendelné alá. Bokros Lajos 2010-ben tételes egészségügyi hozzájárulást vezetett volna be, amit a nyugdíjasoknak is fizetniük kellett volna. De szerinte probléma az is, hogy „alanyi jogon, mindenkinek jár a családi pótlék, a gyes, a gyed”.

Bokros tehát jelentősen lefaragná a szociális kiadásokat és ő az „anyagi vonatkozásban elsősorban a rászorultsági alapon történő és hatékonyan célzott állami támogatás” híve. Az elvet értjük, de egy olyan országban, mint Magyarország, a nem-rászorulók olyan kevesen vannak, hogy többe kerülne az adminisztráció és a juttatások célzása, mint az univerzális ellátások fenntartása. Az igazságossági szempontot sokkal egyszerűbben is lehet érvényesíteni: többkulcsos adórendszerrel. Ráadásul a rászorultsági elv azért sem működik a gyakorlatban, mert a bevallott és tényleges jövedelmek között hagyományosan nagy az eltérés. végül, de nem utolsósorban: az egyedi döntés alapján járó juttatások függőségi viszonyt teremtenek, és épp a leginkább rászorulókhoz, legelesettebbekhez nem jutnak el. Ma ráadásul súlyosabb a helyzet, mint a rendszerváltás óta bármikor: a 4 millió létminimum alatt élő ember mellett hazánkban középosztály már alig van. Sőt a 2009-et követően a szociális kiadások visszavágása további elszegényedést okozott: 2009 és 2013 között 10%-kal csökkentetek a szociális kiadások, mindeközben a szegénység 17,5%-al nőtt. Közben nagyjából csupán a GDP 0,7 százalékát költjük munkanélküli segélyre, és a munkapiaci reintegrációt célzó szolgáltatásokra költött pénz sem éri el a GDP egy ezrelékét sem!

A napokban szólta el magát Varga Mihály, hogy megszorítások lesznek. Bokros Lajos az ATV-ben üdvözölte az állami kiadások GDP-arányos szintjének 45 százalékra történő csökkentését. Ami magyarra fordítva újabb pénzkivonást jelent a már így is kivéreztetett oktatási, egészségügyi, szociális ágazatból. Ugyanakkor Bokros kritizálta is Vargát, amiért csak a kiadáscsökkentésekről beszélt, a bevételekről pedig nem ejtett szót. Mi nem értünk egyet a kiadáscsökkenéssel, és nem értünk egyet egy olyan költségvetési politikával, ami nem tisztázza az állam szerepét, feladatait. A magas színvonalú és esélyteremtő közszolgáltatásokban hiszünk.

De ha már Budapestről van szó: habár Bokrosék foglalkoznak a hajléktalanság kérdésével a fővárosi programjukban, nem kínálnak érdemi megoldást a problémára. Mi az „először lakhatást” típusú programokkal kívánunk segítő kezet nyújtani a rászorulóknak. Bokros Lajosék szerint a „hajléktalanok önálló lakást csak akkor tudnak fenntartani, ha van jövedelmük; az pedig csak akkor lesz, ha munkát találnak; ez utóbbihoz azonban többnyire szakképzettség kell”. Ezzel szemben számunkra a hajléktalanság megoldása ügyében az önálló lakhatás a kiindulópont, többek között a szociális bérlakások számának megnövelése révén, minden más (szakképzés, munkapiaci re integráció stb.) csak ezt követően jön számításba.

Másik sarkalatos pont a budapesti fejlesztéspolitika. Bokros Lajos ódzkodik az állami fejlesztésektől, így elutasítja – helyesen – a Városliget beépítését, de elutasítja azokat a közösségi közlekedésfejlesztési projekteket is, amelyek a külső kerületekben és az agglomerációban élők életét tennék könnyebbé, és a belváros környezetterhelését csökkentenék: ilyen a kettes metró és a gödöllői HÉV összekötésének terve.

A fentiekben csak néhány dolgot emeltem ki, ami miatt a baloldal talaján állva nem támogathatjuk Bokros Lajost. A politika nem csak arról szól, hogy csak úgy belepolitizálunk a világba, a politika nekünk értékekről és meggyőződésekről szól. Bokros Lajossal egyetértünk jogállam, átlátható közéleti viszonyok és demokrácia dolgában, de sokkal kevesebb dologban értünk egyet társadalom- és gazdaságpolitikai kérdésekben. A jövő nem az értékek feladásában, hanem kiteljesítésében jöhet el, és mi csak a baloldali értékeket, egy igazságos és élhető Magyarország és Budapest programját tudjuk támogatni.

Értékeink képviseletét nem várhatjuk Bokros Lajostól, de arra buzdítjuk budapesti szimpatizánsainkat, hogy mindenképpen menjenek el szavazni, keressék az Együtt-PM jelöltjeit, és szavazzanak rájuk.

Senkit nem fogunk lebeszélni arról, hogy Bokrosra szavazzon, ha ezt tartja helyesnek, és ha úgy látja, hogy ő így legyőzheti Tarlóst. De mi pártként nem tudunk beállni mögé.