HTML

Szabó Tímea

Szabó Tímea vagyok, a Párbeszéd Magyarországért társelnöke, országgyűlési képviselő.

Friss topikok

Címkék

2014.10.27. 18:45 Szabó Timi

Szabad internetet mindenkinek!

20141026tuntetes-az-internetado-ellen5_1414428398.jpeg_666x444

(fotó: origo.hu)

Mi lenne, ha az internet nem csak elérhető, hanem szabadon hozzáférhető is lenne minden magyar háztartás számára? Röviden: az már a 21. század lenne. Hosszabban: itt a válaszunk, mely egy megvalósítható és fenntartható javaslat.

Orbán Viktor merényletre készül a XXI. század ellen, a gondolat és kreativitás szabadsága ellen, a gondolkodás és a nyitottság mindennapos igénye ellen. Orbán internetet lekapcsoló javaslata egyértelműen rá vall. Egy miniszterelnök, aki még e-mailt sem tud írni, persze, hogy ellenfélnek tekinti az internetezők millióit.

Hogy ne sikerüljön neki, nem csak tüntettünk, hanem konkrét ötlettel is élünk, amelyet határozati javaslatként be is nyújtunk az Országgyűlésnek, mégpedig az alanyi jogon járó internetért. A javaslat célja, hogy „felszólítsa” a netezők világát üldöző Orbánt, hogy kormánya és az internetszolgáltatók dolgozzák ki, milyen módon válhat hozzáférhetővé minden magyar háztartás számára az internet 2016 elejére.

A kormány kedden bejelentett internetadó-javaslata ugyanis nem csak arra szolgál, hogy kiszorítsa a magyar internetezőket a XXI. századból, hanem a szegények és a gazdagok közötti szakadékot is mélyíti. Holott az uniós szabályozás szerint 2020-ig minden háztatásban hozzáférhetővé kell tenni az internetet, az Orbán-kormány pedig maga vállalta, hogy ezt 2018-ig teljesíti. Az általunk kidolgozott határozati javaslat emellett azt is tartalmazza, hogy egy alapcsomag ne csak elérhető, hanem ingyenes és szabadon hozzáférhető legyen minden magyar háztartás számára.

A legelemibb kérdés, hogy anyagilag ez kivitelezhető-e, nem terheli-e meg kelleténél jobban a magyar gazdaságot?

Kezdjük azzal, hogy a szabadon hozzáférhető internet esetében nem kell attól félni, hogy a „kelleténél” többen veszik igénybe a szolgáltatást csak az ingyenesség miatt, és emiatt nem fog jól működni. Épp ellenkezőleg: minél többen és minél többet neteznek, annál jobb mindenkinek. Az alapinfrastruktúra biztosítása kerül pénzbe, és ennek sávszélességi korlátai között minél többet neteznek a magyarok, annál közelebb kerülnek a tudáshoz, a munkalehetőségekhez, a világhoz, egymáshoz - és az elnyomás alóli felszabaduláshoz. A szabadon hozzáférhető internettel tehát nem hozunk létre kezelhetetlen helyzetet a gazdaságban.

Természetesen az ingyen internet egy alapcsomagra vonatkozna, szélessávon, de nem korlátlan adatforgalommal, ami úgy lenne ingyenes, mint ahogy egy könyvtár ingyenes ma Magyarországon: a használata az állampolgárnak nem kerül pénzbe, az előállítását adófizetői pénzből fedezi a társadalom. Bizonyos adatforgalom erejéig az alapszolgáltatást térítésmentesen elérhetővé teszi mindenkinek a szolgáltató, amit az állam a távközlési különadó meghatározott mértékéig való leírásával ösztönöz egyrészt, illetve ahol szükséges, az adatátviteli hálózat kiépítésének, fejlesztésének pl.: uniós forrásokból való támogatásával ösztönöz. Rendszeres időközönként, évente, kétévente, célszerű lenne újratendereztetni az alapszolgáltatást, így biztosítva a versenyt a magánszolgáltatók között, és lehetővé téve azt, hogy mindig a legolcsóbbat válassza ki a megrendelő. Aki nagy sebességű, korlátlan internet akar, az pedig választhat a piacon elérhető csomagok közül.

Ma egy szélessávú, korlátlan internet-hozzáférés tévé előfizetéssel, egyéni szerződés formájában kb. 8000 Ft, egy 10 Mbit/s sebességű internet előfizetés önmagában pedig már elérhető 3000 forintért. Ha az állam a megrendelő, nagy csomagban rendel meg hozzáférést, akkor konzervatív becsléssel lehet számolni háztartásonként 1000 forinttal. Ha egy háztartásnak egy alap internet hozzáférést 1000 forinton való meghatározott arányú tehermegosztást jelent a szolgáltatók és az állam között, amit uniós forrásból nyújtott fejlesztési támogatással, illetve távközlési különadó leírási lehetőséggel tud biztosítani. Ennél valószínűleg lényegesen olcsóbban ki lehet hozni a háztartásonkénti alap internetet. Wifi router alkalmazásával a költség társasházakban vagy lakótelepi lakásokban ennek törtrészére csökkenthető. Láttunk már olyan megoldást is, hogy szabályozott formában reklámhoz köti a szolgáltató az internet igénybevételét. Ilyen formában már ma elérhető Magyarországon az ingyen internet, amelyre gyorsan nő a kereslet. A szolgáltatás indítását követő harmadik héten már 24.000 előfizetőt gyűjtött be az ingyenes internetet kínáló szolgáltató. Nem járunk távol a valóságtól tehát, ha azt mondjuk, hogy évi 20 milliárd forint körüli összegből fedezhető a szabadon hozzáférhető internet minden háztartásnak. 2014-ben sportlétesítmények fejlesztésére a költségvetésből 108 milliárd forintot költött a kormány, tehát több mint ötször ennyit.

Kivitelezhetőségi és pénzügyi fenntarthatósági oldalról tehát a dolog megvalósítható, és távolról sem felelőtlen. Csak számolni és akarni kell.

Következő lényegi kérdés, hogy amikor olyan sok probléma van Magyarországon, az alacsony foglalkoztatottságtól kezdve az oktatás és az egészségügy színvonalán át a gyerekszegénységig, akkor érdemes-e az internet hozzáférésre jelentős állami forrásokat költeni?

Bár kétségtelen, hogy nem az internet-hozzáférés hiánya a legnagyobb akadálya a foglalkoztatás bővülésének, ám két területen jelentős javulásra lehet számítani egy ilyen intézkedéstől. Részletes hatástanulmány hiányában is beláthatjuk, hogy a távmunkának, a részmunkaidős foglalkoztatásnak, az online szolgáltatások terjedésének a mindenki számára elérhető internet jelentős lökést adna. A magyar munkaerő mobilitása nagyon alacsony. Számos és egyre több alacsony képzettséget igénylő munkakör kötődik számítógéphez és az internethez, akár telefonos ügyfélszolgálati, akár adatrögzítési munkákra gondolunk. Az olyan területeken, ahol jelenleg az alap üzleti infrastruktúra és kereslet hiányában nincs munkalehetőség, a távmunka alternatívája lehet a „vízgereblyéző” és megalázó közmunkának. Az otthoni szélessávú internet olyan földrajzi területekre is elviheti a magyar vagy akár külföldi cégek által kínált munkalehetőséget, ahol az jelenleg nem elérhető. S akkor még meg sem említettük az szabadon hozzáférhető internetnek a nők munkaerő-piaci elhelyezkedésére gyakorolt kedvező hatását. A bővülő internethálózat a rugalmas munkaidős állások elterjedését segítheti, ami a kisgyermekes anyáknak kulcsfontosságú lehet. Növekedne várhatóan a kereslet is, hiszen háztartások sokasága számára válhatna elérhetővé az internetes szolgáltatások garmadája, ezen keresztül is hozzájárulva a gazdaság fejlődéséhez.

A tudásalapú gazdaságban azok tudnak részt venni, akiknek megvan az eszköze ahhoz, hogy a tudás és információ előállításában és cseréjében részt vegyenek. Az információs társadalom terjedését jól mutatja egyetlen mutató: a világ egy főre vetített adattárolási kapacitása 1986-ban kevesebb, mint 1 CD-ROM, 2007-re ez a szám több mint 60 CD-ROM fejenként. Sokan éppen ezért az információ előállítására és cseréjére épülő tudásgazdaságban az ipari társadalom utáni korszak hajnalát látják.

Nem utolsósorban az internet-hozzáférésnek közvetve komoly szegénységcsökkentő hatása is van. Ma azokban a régiókban (leginkább Észak-Magyarország és Dél-Alföldön), ahol a legnagyobb a szegénység, ahol a legkevesebb a munkahely, szociális és etnikai gettók alakultak ki. Ahhoz, hogy ebből a helyzetből ki lehessen törni, a világháló elérésének kulcsfontosságú szerepe, hiszen például a munkavállaláshoz szükséges információk nagy része ma már az interneten érhető csak el. Természetesen ahhoz, hogy ez itt is megvalósuljon, nagyban hátráltatja az a helyzet, hogy hazánkban a lakosság közel fele digitális analfabéta, ami nem csak a munkaerőpiac, hanem a közösségi kapcsolattartás terén is komoly hátrányt jelent.

De ha már a digitális kompetenciáknál tartunk, ne hagyjuk szó nélkül azt sem, hogy hazánk e téren is óriási problémákkal küzd. Az internetadó jelentette korlátozás pedig még tovább rontana majd a helyzeten. Itthon a 15 éves tanulók digitális szövegértési teljesítménye jóval az OECD átlag alatt van, ami azt jelenti, hogy a hazai közoktatás a digitális írástudás és kompetenciák szempontjából is sokkal rosszabbul teljesít, mint más fejlett országok. Sőt, azok, akik csak az iskolákban tudnak internetet használni (mint ahogy sokan vannak ezzel így például Észak-Magyarországon), azoknak a teljesítménye még gyengébb, mint akiknek otthon is van internet-hozzáférésük. Vagyis hazánkban minél szegényebb egy család, annak gyermekei annál rosszabbul teljesítenek az iskolában, és ezek a gyermekek közül még rosszabb teljesítményt nyújtanak azok, akik otthon már nem érik el a világhálót. Mindez ráadásul amellett alakult így, hogy 2001-2009 között a 15-24 éves internethasználók aránya megháromszorozódott.

Joggal merül fel tehát a kérdés, biztos az internet megadóztatása és ezzel a hozzáférés korlátozása jelentené a megoldást e problémákra? Hát nagyon úgy tűnik, hogy nem. Nem elég tehát az, hogy Orbánék az egyik legrosszabb minőségű és méltányosságú közoktatási rendszert hozták létre négy év alatt, az internet korlátozásával még több szegény gyermektől veszik majd el a boldogulás lehetőségét.

Egy olyan országban, ahol az emberek jövedelme alacsony, az internet használat terjedését az ingyenes alapcsomaggal lehet igazán előmozdítani, mely rövidtávú kedvező hatással járna a távmunka és a részmunka terjedésére, és egy új, tudásalapú gazdaságra épülő társadalmi modell alapját is lerakná.

A politika és a politikusok (elsősorban Orbán Viktor), jobban tennék, ha meghallanák a fiatalok, az új nemzedék, az internetbe „beletanuló” tapasztaltabb generációk, a világot fantáziával és aktivitással megtöltő millió magyar élményét és akaratát: elérhető és szabadon hozzáférhető internetet! 

Velük vagy ellenük? Ez most a kérdés. Mi velük!

 

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Facebook oldalunkhoz és kövesd későbbi bejegyzéseinket is: