HTML

Szabó Tímea

Szabó Tímea vagyok, a Párbeszéd Magyarországért társelnöke, országgyűlési képviselő.

Friss topikok

Címkék

2015.07.13. 14:13 Szabó Timi

„Ha szír lennék, én is itt lennék” (magyar határőr) – látogatás a szerb határnál

men5.jpg

A múlt héten Szegeden és Röszkén jártam, hogy személyesen tájékozódjak a szerb határnál lévő menekülthelyzetről. Szívszorító volt, amit ott láttam. Több száz elcsigázott, kétségbeesett, megalázott ember, köztük anyák csecsemőikkel, akik a háború elől menekültek, főleg Szíriából és Afganisztánból. Őket mind a látogatásomat megelőző 24 órában fogták el. Arra vártak, hogy regisztrálják menekültkérelmüket, addig nem hagyhatták el a területet. 

Többükkel beszélgettem, akiknek feleségét, férjét, gyerekét megölték vagy megkínozták. Egyikük sem akarta elhagyni a hazáját, de nem volt választásuk. Sokan családtagjaikat hátrahagyva voltak kénytelenek menekülni. Nem a jobb megélhetés érdekében jöttek, hiszen rengetegen, mint pl. az egyik képen látható férfi is, aki könyvelőként dolgozott Szíriában, nagyságrendekkel jobban éltek otthon, mint ami itt várt vagy vár rájuk. Ezek az emberek egyszerűen egy biztonságos életre vágynak, ahol a rezsim nem üldözi őket, nem tör az életükre naponta. Biztonságos életre vágynak, ahogyan magyarok százezrei is vágytak 1956-ban. Róluk, ’56-os magyarokról vajon mondta-e akkor valaki Ausztriában vagy Amerikában, hogy azért mennek, mert el akarják venni az ott élők munkáját? 

men.jpg

Az itteni menekültek a kerítésről, az Orbán-kormány propagandájáról mit sem tudnak. A legtöbbjük Németországba menne legszívesebben, hiszen ott vannak rokonok, ismerősök. 

Szeretném utólag is megköszönni a határőrség együttműködését és munkáját (persze most ők is a rendőrség kötelékébe tartoznak.) Meggyőződésem, hogy ebben a rendkívüli helyzetben mindent megtesznek azért, hogy a lehetőségekhez képest emberségesebb körülményeket teremtsenek a menekülteknek. Persze a körülmények nem jók. A szegedi kirendeltségen traumatizált emberek tucatjával vannak összezárva ketrecekben, akár egy napig is, amíg regisztrálják a menekültkérelmüket. Vizet palackban kapnak, de az nem sokat segít a hőségben. Lapjával fekszenek a matracokon. Más, nagyobb hely a kirendeltségen, ahova ki lehetne engedni őket, nincs. Röszkén kicsit jobb a helyzet, ott egy hangárt alakítottak át, jár a levegő, szabadabban lehet mozogni. Ide kerülnek az elfogott határátlépők először, utána Szegedre. Végül jó esetben egy nyílt befogadó állomásra. 

De a határőrök ezeken a helyeken is igyekeznek. A falakon több nyelven (arab, perzsa, pastu, urdu) szavak, kifejezések, mondatok láthatók, hogy az ott dolgozók tolmács nélkül is tudjanak valamennyire beszélni a menekültekkel. A Helsinki Bizottság tájékoztatói több helyen ki vannak tűzve. A röszkei állomáson vízpárafújót szereltek be az ottaniaknak a nagy meleg miatt. Amikor épp megérkeztem, a nekem háttal álló határőrök (tehát engem nem láthattak) közül többen épp a saját ebédadagjukból adták oda a banánokat a gyerekeknek. Az ide érkező adományokat szétosztják. Az egyik vezető azt mondta: "tudja, nagyon sajnálom ezeket az embereket. Ha szír lennék, én is itt lennék."

Bár nem mondták, és nem is mondhatták, a beszélgetésből kiderült, hogy ők is azon a véleményen voltak, hogy a fal megépítése teljesen fölösleges pénzkidobás. Tudják, hogy mind a hazai, mind a nemzetközi jogszabályok értelmében azt a menedékkérőt, aki eljut a kerítésig - márpedig szerintük is eljutnak - ugyanúgy be kell majd fogadni, mint most. Azt is tudják, hogy könnyű átvágni a kerítést vagy éppen megkerülni azt. 

Az Orbán-kormány hisztériája folyamatosan nehezíti a munkájukat, hiszen a közhiedelemmel ellentétben ezek nem vérszomjas menekültkínzók, hanem szakemberek, akik legjobb tudásuk szerint dolgoznának, ha pl. nem masíroznának „önkéntes határőrök” a gátakon, akiket kb. ugyanannyira elítélnek, mint én. Orbán Viktor propagandájának nem csak a menekültek esnek áldozatul, hanem a menekültügyben dolgozók is. 

men3.jpg

A kormánynak nem lehet más választása, mint, hogy mindent megtegyen annak érdekében, hogy enyhítsen a jelenlegi menekülthelyzeten, és megoldásokat találjon arra, hogy a menekülteknek, a dolgozóknak és a magyar embereknek is elviselhető legyen ez a teher! Ha ezt nem teszi, elárulja az országot. 

Uniós pénzekből további befogadó állomásokat kell nyitni, hogy normális körülményeket biztosítson ezeknek a meggyötört embereknek, és enyhítse a lakosság terheit az eddigi menekültállomások településein. Kiskunhalas után ott az egri laktanya és a bakonyi „kis Moszkva”. Ezek üresek. Nem lehet tovább feszíteni a húrt Debrecenben. A menekültekkel szemben embertelen, az ott lakókkal pedig nem tisztességes, hiszen a túlzsúfolt táborokban elkerülhetetlenek a konfliktusok, amelyek óhatatlanul félelmet gerjesztenek. 

Több pénzt kell adni a menekült területen dolgozóknak is, és biztosítani kell, hogy minden menedékkérő tisztességes eljárásban vehessen részt. És legfőképpen abba kell hagyni ezt az álnok kampányt, ami végső soron tönkreteszi a magyar társadalmat. 

A 35 milliárd forintba kerülő kerítés megépítése helyett pedig – amire az unió egyértelműen jelezte, hogy nem ad forrást, tehát az valóban az adófizetők pénzéből épülne - arra kell költeni, amire itthon valóban szükség van: a szegénység enyhítésére, a szociális dogozók, az orvosok és a pedagógusok béremelésére, az oktatásra és az egészségügyre.

Nem csak a magam nevében beszélek, amikor azt mondom, hogy elég volt a gyűlöletből és minden, Lázár Jánosnál gyengébb társadalmi csoport megalázásából. Vajon, ha lecseng a menekültügy, ki lesz a következő?

(A fotók az érintettek engedélyével készültek és kerültek a cikkbe.)

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Facebook oldalunkhoz és kövesd későbbi bejegyzéseinket is:

komment


süti beállítások módosítása