HTML

Szabó Tímea

Szabó Tímea vagyok, a Párbeszéd Magyarországért társelnöke, országgyűlési képviselő.

Friss topikok

Címkék

2015.10.26. 09:49 Szabó Timi

Gyurcsány röpiratáról és silányozásáról

1956. október 23-án arra szokás emlékezni, hogy volt egy olyan pillanat az ország életében, amikor egy irányba ment az a sokaság, amely radikális változást akart. Ezen a napon Gréczy Zsolt azzal örvendeztetett meg, hogy az, hogy én mit gondolok, az „érdektelen”. Ez még egész méltányos, javasolhatta volna azt is, hogy hallgassak el, hiszen nem vagyok DK-s. „Forradalmi” hozzáállás ez a forradalmi napokra emlékezve.

Gréczy Zsolt azt javasolta, hogy ha tudunk jobbat Gyurcsány Ferenc múlt héten bemutatott röpiratánál, akkor tegyük le az asztalra, írjunk programot. Egy párt szóvivőjétől elvárhatnánk, hogy kövesse a politikai eseményeket. Egyrészt az előválasztás javaslatát, mint egy lehetséges alternatívát politikai oldalról a PM dobta be, emellett programalapú, kiszámolt komplett javaslattal éltünk az Alapjövedelem bevezetésével kapcsolatban. Ezen a honlapon elérheti Gréczy Zsolt azt, aminek feldolgozására eddig nem nyílott módja.

Más kérdés, hogy Gyurcsány Ferenc röpiratában nem foglalkozik a legszegényebb 3 millió emberrel akkor, amikor elutasítja a többek között nekik szánt alapjövedelem koncepcióját. Hiába számoltuk ki fillérre pontosan, hiába, hogy a Gyurcsány Ferenc által jól ismert Surányi György is megvalósíthatónak gondolja, a DK-elnök ezt elutasítja, mivel az a 3 millió úgysem lesz politikailag aktív (nem lesz DK-s sem), minek hát nekik a segítség.

Mindezek mellett a múlt héten a PM alapítványa tartott telt házas konferenciát „Az illiberalizmus előtt és után” címmel, Gréczy Zsolt arról is hallhatott volna, ha követi a híreket, összefoglaló részére itt. Tudunk tehát pár jobbat.

Nem szeretném a szerepemet eltúlozni, de az a vélemény, amit Gyurcsány Ferenc legújabb – tartalmában már igencsak ismert és sokszor hallott – röpiratáról mondtam, az ma nem egészen kisebbségi vélemény. És nem csak a baloldalon, hanem a kormányt váltani akaró sokaság körében. Erre azzal a sértődöttséggel reagálni, amellyel Gyurcsány Ferenc tette a Klubrádióban, nem nagyon szokás egy felelős, nyugodt politikustól.

Pár idézet az interjúból a politikustól, aki tegnap „párbeszédre” hívta az ellenzéket:

DK „ma Orbán legegyértelműbb ellenzéke”;

„Tessék jobbnak lenni, mint a Demokratikus Koalíció, és csókoltatok mindenkit”;

„mindenki kicsikét térjen észhez”;

„mindenki kicsit szálljon magába”;

„Bolgár úr, ne nyafogjon maga is”

„Önnek és a Klubrádiónak van ebben felelőssége”

„Maga ezekkel a kérdésekkel, beszáll a karaktergyilkosságba”

„Akiknek hat év után a gyurcsányozás jut az eszébe (…), azok én szerintem középszerű emberek, (…) a többséget silánynak is gondolom.”

„Most azt gondolom, hogy vakvágányra tévedt, de velem nem lesz könnyű dolga, úgyhogy folytathatjuk ezután a beszélgetést.” 

„A perc emberei foglalkoznak a fecsegéssel.”

Stb.

Nem tudom, hogy az ország mekkora része lett „lesilányozva”, de a DK-n kívüli világ elég jelentős sokasága; azok, akik nélkül nincs és nem lesz kormányváltás. Több mint bántó szavak, több mint méltóságot sértő szavak ezek. És Gyurcsány nem fog tőlük bocsánatot kérni, ugyanis ismét az „aki nincs velünk, az Orbánnal van” logikájával érvelt. Sokadszorra nem látja, nem érzi, nem akarja belátni, hogy ez így nem fog menni.

Röpiratában nagy javaslatokkal él, ehhez képest meglepődve tapasztaltam, hogy az előválasztás kifejezés le sincs benne írva, megkerüli a témát, átugorja, mintha nem is erről, hanem egy közös pártról szólt volna az előzőz év. Gyurcsány nem akarja kinyitni a politikát, nem akarja az emberek kezébe adni, ki legyen az országgyűlési képviselő-jelöltjük, ki legyen a miniszterelnök-jelölt. Beszédes, hogy a DK ahhoz a „régi politikához” akar visszatérni, mely szerint nem versenyhelyzetből, nem az állampolgárok bevonásával, nem új és hiteles politikusi tehetségek felkutatásával és kiállításával indulna a baloldal, hanem színfalak mögötti exceltábla-politizálással, pártelnökök egymás között lezsírozott alkuival. Ez a politika-felfogás 2014-ben három alkalommal mutatta meg „eredményességét”.

Konszenzus van elemzők, értelmiségiek és pártjuk érdekén túllátó politikus körében, hogy az előválasztás képes lehet arra, hogy bevonjon olyan embertömegeket a politikába, akik 2014-ben még befogott orral sem tudtak az összefogásra szavazni. Most Gyurcsány immáron sokadszorra mond le azokról, akik nem tudnak arra a listára szavazni, amelyre ő osztja a szerepeket. Nem értem, ez miért jó, és nem értem, hogy miért nem hallja meg a tömegek hangját.

 Ennek megfelelően tudom csak értelmezni azt a félelmét is, hogy „csak kívülről ne jöjjön miniszterelnök-jelölt”. Egyszerűbb lett volna a körmönfont érvelés helyett, ha bejelenti ambícióját, nem kerülgeti elemzősködő módon a témát. Gyurcsány, úgy tűnik, már látja az optimális jelöltet, és versenyt sem akar a miniszterelnök-jelöltségért. Ez pedig az állampolgárok kizárását jelenti a politika alakításából. Azoknak az állampolgároknak a kizárását, akiknek egy jelentős részét a korábbi miniszterelnök most egyszerűen „lesilányozta”.

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Facebook oldalunkhoz és kövesd későbbi bejegyzéseinket is: