„Ilyen ország pedig nincs” – szól egy blogger rovatcíme, ezt némileg most át kell írnom: ilyen miniszterelnök márpedig nincs.Tegnap Orbán Viktor évértékelőt tartott. Beszélt és tréfálkozott – már amit ő humornak tart – szurkálta a voodoo babáját, minden döfés egy pofon a valóságnak és az állampolgároknak, egy újabb közbeszerzés Simicska Lajosnak és Mészáros Lőrincnek.

Mielőtt pár gondolatot szentelnénk Felcsút mindenhatójának, a politikai lufigyárosnak, előtte meg kell emlékeznünk a két héttel ezelőtti parlamenti felszólalásáról. Orbán, ha éppen nem atomtámadást folytat, akkor kozmetikázza az adatokat. Szerinte a munkaalapú társadalom a válságból kivezető út. Szerintem amúgy tudásalapú társadalom kell, de ezt most hagyjuk. Viszont a közmunkát azért ne tekintsünk már a munkanélküliség megoldásának! Mantrázza, hogy az jobb, mint a segély. Persze! Főleg, ha nem vesszük számításba azt, hogy a KSH adatai szerint egy közmunkás egy évben átlag három hónapot dolgozik, a maradék 9 hónapban pedig valamivel több, mint 20 ezer forintért hal éhen. Néha ki kellene szállni a Kossuth tér és a felcsúti építkezések közötti úton, miniszterelök úr, és körbenézni a társadalomban, nem pedig a Facebookra, „úgy teszünk mintha még este 10-kor is dolgoznánk” videókat pakolgatni.

Elmondta azon a parlamenti ülésen azt is, hogy nem baj, ha a fiatalok elvándorolnak, mert legalább dolgoznak, és ezt köszönjük meg nekik. A kalandvágy az jó, a segély meg nem. Ez nagyjából Selmeczi Gabriella és a helyi oligarchaválogatott szintje. A fiatalok Orbánnak köszönik majd meg, hogy menniük kellett, hogy el kellett hagyniuk családjaikat és hazájukat, mert itthon se tanulási lehetőség, se munka.

Erre jött rá az évértékelő. Tegnap erről nagy hirtelen már írtam pár sort, csak ami első hallásra megragadott. Gondoltam, később majd részletesen is lehet elemezni, hogy miről beszélt. De másodszorra meghallgatva se jutott sokkal több eszembe. Nincs mit elemezni, mert nem mondott semmit. Kommunista, poszt-kommunista, kommunista, poszt-kommunista, fúj EU, a fékek ellensúlyok és a szabad piac nevében a labancok széthordták Magyarországot, piros-fhér-zöld sarok, nyergeljünk hát. Lóra fel, mert tapasztalatból tudjuk, milyen ha lankadunk. A végén jövőre nem leszek miniszterelnök, azt meg azért mégse. Az megnyugtató azért, hogy a KDNP maximálisan egyetértett Orbán helyzetértékelésével, ezt egy ütős közleményben el is mondták.

Orbán egy igazi politikai plasztikai sebész. Úgy játszik a számokkal, úgy varrja fel és át őket, mintha a műtőben lenne, és attól sem retten vissza, hogy műhibaperek sokasága elé néz. Márpedig április 6-án bíróság elé állítják a választók, és köszönik szépen, jelezni fogják, hogy a számok, ahogyan Orbán elmeséli őket, azok csak az ő és politikai udvartartásának a fejében léteznek úgy, ahogyan ő felmondja.

A beszédben érdekes módon nem esett szó a több, mint 30 új adónem bevezetéséről, a 27%-os ÁFÁ-ról, az államadósságról (ja, az most nem áll olyan jól, miniszterelnök úr?), a 310 forintos euróról, Magyarország orosz kézre játszásáról. A Fidesz-KDNP tényleges intézkedéseit már tegnap sebtiben összeszedtem, reagálva szentkádéenpés Rétvári Bence keresztény gondolataira, úgyhogy itt nem is pazarolnám a helyet.  Esetleg még kiegészítem azt a Horthy-korszak restaurációjával Nyírő József, Wass Albert és Tormay Cecil kötelező olvasmánnyá tételétől kezdve a Kossuth tér 1940-es évekbeli átalakításán át a Horthy szobor avatásokig. Ennyi.

Az Orbán beszéd pedig rém és rémunalmas volt. Biztos tetszett Bencsik Andrásnak vagy Szűrös Mátyásnak, de nekik kevesebb is tetszik. Ami a legunalmasabb Orbánban, az a szűnni nem akaró paranoiája, a permanens vuduzás. Meglát egy ellenzéki politikust, választót vagy csak valakit, aki nem előfizetője a Magyar Nemzetnek vagy nem iratkozott fel a Századvég hírlevelére, és már frusztrálódik, már „nemzetre rátörőket” lát, minden bokorban rá váró ellenséget. Ki az, aki még nem alszik be ettől?

Lehetne még írni erről az évértékelőről, de a Semmiről nem tudok többet. Szóval inkább megyek az Együtt-PM-es jelöltek gyűléseire. Szabó Rebeka ma Vecsésen, csütörtökön Maglódon tart jelölőülést, kedden Scheiring Gáborral leszek Várpalotán, aztán Szabó Szabolccsal Csepelen, Dorosz Dáviddal Érden, és így tovább. Jobb dolgom is van annál, mint hogy Orbán legutóbbi útján összekukázott kínai mondásaival foglalkozzak.