(fotó: civilsocietytimes.com)

„Legyen mindennap nőnap!” – hangzik minden év március 8-án a felkiáltás, amely a nemzetközi nőnap alkalmával végigsöpör az országon. Pártállástól függetlenül jobb- és baloldali politikusok, közszereplők, médiaszemélyek adják ki lelkesen a jelszót, néhányuk jogosan felvállalva, hogy nem virág kell, hanem egyenlő jogok. Aztán eltelik egy hét, és újra rájövünk: megint nem lesz mindennap nőnap.

Ezzel nem arra akarok utalni, hogy minden nap csak a nőket érintő közpolitikai vagy egyéb kérdésekről kellene sajtótájékoztatót tartani, vagy, hogy várjuk el Simicska Lajos újabb cunamija közben, hogy Orbán ügynökmúltja után a Fidesz nőképét vegye napirendre, esetleg Rogán Antal az Isztambuli Egyezmény ratifikálásának szükségességéről ejtsen pár szót. Nem fognak, a pénz nagy úr, a nőket érintő dolgokból nem lehet pénzt csinálni.

Vagy mégis? Van egy érdekes jelenség, amit már alig veszünk észre, viszont eleven tagadása a „legyen mindennap nőnap” felkiáltásnak. Ez pedig a bulvárlapok címlapjára „helyezett” félmeztelen női test. A minap az egyik vezető bulvár napilap megszavaztatta olvasóit, hogy mi legyen a címlapjára helyezett meztelen női fotókkal: leszedjék-e őket, bekerüljenek belső oldalakra, felöltözve legyenek. A „demokratizmus” jegyében szavaztassuk meg az olvasókat, mintha nem lenne eleve magától értetődő etikai norma, továbbá a nő testének vizuális kiárusítása elleni tiltakozás alaptétele, hogy a női test nem arra való, hogy pénzt csináljunk belőle. Merthogy a női meztelen test ilyen kiárusítása nem ugyanaz, mint egy meztelen női test festve és kilógatva a Szépművészeti Múzeumban. Előbbi esetben a női test a lap eladásának eszköze, a vásárló hergelésének és a lap példányszám növelésének eszköze. A női test maga lesz a reklámfelület, a férfi fantázia „papírosítása”.

A bulvár napilap tehát szavazást indított, és középutas megoldás született: „Mostantól a Blikk belső oldalain kell keresnie a ruhátlan modelleket annak, aki efféle izgalomra vágyik. (…) Az összes szavazó több, mint fele döntött a belső oldal mellett, negyedük továbbra is a címlapon látná szívesen a lap lányát, és csak alig 19 százalék akadt, akik mindörökre eltüntetnék a modellt. „A meztelen nőnek komoly hagyománya van lapunkban, hiszen már az első számban – ami 1994. már­cius 1-jén jelent meg – is volt kép egy ruhátlan hölgyről. Címlapra 2002. január 3-án került, azóta pedig folyamatosan ott domborított.”

Köszönjük a tájékoztatást, már épp elfelejtettük a dátumokat. Mindezt természetesen nem azért osztottam meg, hogy most egy emberként induljanak Magyarország férfijai, és kérjék ki maguknak a női test kiárusítása elleni napi dózisokat, vagy borogassák fel az újságstandokat. A lényeg mindössze az, hogy a „mindennap legyen nőnap” komolyan vétele ott kezdődhetne, hogy barátunknak, ismerősünknek, újságolvasó közegünknek szóvá tesszük ezt a problémát, hogy nem fogadjuk el természetesnek, hogy meztelen nőket tesznek országos napilapokba olyan képaláírásokkal, mint: „Bár március van, de Andrea még fázik. Felmelegítenéd?”

Helyette nem lenne rossz néha beszélgetni bulvárolvasó ismerősökkel, hogy a tárgyalt jelenségnek vannak árnyoldalai is. Hogy azok a lányok nem „címlaplányok” vagy díszítőelemek. Most persze jöhet az, hogy ő választotta, ő akarta. De jelen esetben nem feltétlenül róluk beszélünk (azt is tudni érdemes, hogyan kerültek ők oda, milyen háttérből indulnak), hanem arról, hogy milyen felelőssége van az olvasónak. Egy olyan országban, ahol a nők elleni erőszak a „mainstream”, ahol a kormány képviselői nem hajlandók ratifikálni a nők elleni erőszak felszámolásáról szóló Isztanbuli Egyezményt, ahol az Országgyűlés Népjóléti bizottsága „filozófiai” okokra hivatkozva sokadszorra nem veszi napirendre a nők és gyermekek védelmét szolgáló törvényjavaslatomat, ott még érzékenyebbnek kell lennünk, még felelősebben kellene eljárnunk.

Döntöttek az olvasók, ahogy döntöttek. Remélem, születik majd méltányosabb döntés is. Mert „Andrea” lehet, hogy fázik, de attól, hogy mások lehúzzák róla a profitot, attól neki nem lesz jobb. Meg a többi nőnek sem.

Amíg „Andrea” teste reklám és profitgenerátor, addig sok minden lehet a holnap, de hogy nőnap nem, az biztos.