Balog Zoltán Emberi Erőforrás Miniszter és

Czibere Károly Államtitkár

részére

Tisztelt Miniszter Úr, Tisztelt Államtitkár Úr!

Az elmúlt napokban elkeserítő vita alakult ki a magyarországi gyermekéhezéssel kapcsolatban. A civilek által elkészített Nemzeti Minimum javaslatról, a Minimum Koncertről Miniszter Úr és Államtitkár Úr személyesen is tárgyaltak a kezdeményezőkkel. Mindenki – az összes történelmi-, és megkeresett kisegyház, civil szervezetek, kutatók, önkormányzatok és Önök is – egyetértettek abban, hogy a probléma súlyos. Az országgyűlési határozati javaslat a Magyar Tudományos Akadémia, a Máltai Szeretetszolgálat, a TÁRKI kutatásaira támaszkodva végül hosszú és alapos munkát követően elkészült, szeptember 26-án a Minimum Koncert színpadán a politikusok átvették és változtatások nélkül aláírták.

Nem volt ebben semmi elérhetetlen, megvalósíthatatlan. Mindössze annyi, hogy a gyermekéhezés legyen egy olyan nemzeti minimum ügy, melynek megszüntetéséért szervezeti formától, vallási különbségektől és politikai hovatartozástól függetlenül együtt küzdünk. Azért, hogy minden gyerek és várandós anya minden nap legalább egyszer meleg ételhez jusson. Ez egy gesztus, egy kinyújtott kéz attól a több száz művésztől, akik nem bírják ép ésszel tovább nézni, hogy gyerekek tízezrei szenvednek. Akik úgy gondolták, hogy többet is lehet és kell tenni a jelenlegi erőfeszítéseknél. Ez egy olyan kezdeményezés, ami békét kínál a politikai háborúban, egy olyan javaslat, melyről sokan – mi ellenzéki politikusok is - úgy gondoltuk, hogy nem lehet nemet mondani. És tudom, hogy Önök is ezt gondolták.

Aztán jött a Népjóléti bizottság ülése. Jöttek a kormánypárti képviselők, akik talán nem értve, de biztosan megölve a szellemiségét egy év erőfeszítéseinek, egészen máshogy kezdtek a Nemzeti Minimumról beszélni. Nem a megértés, az együttműködés, hanem a vádaskodás, a megbélyegzés hangján, „baloldali támadássá” silányítva azt. Nem részletezem, hiszen Miniszter Úr, Államtitkár Úr is látták, hallották a tudósításokat.

Azt sem részletezem, hogy ez mennyire nem baloldali ellenzéki ügy, hiszen Csöbör Katalin (Fidesz) és Dúró Dóra (Jobbik) is aláírták a javaslatot. Sőt, azt sem részletezem, mert Miniszter Úr és Államtitkár Úr pontosan tudják, hogy sem én, sem más politikus nem állt a javaslat mögött. Nekem személy szerint annyi közöm volt hozzá, hogy a kezdeményező Horgas Péter tavaly decemberben felhívott azután, hogy az Országgyűlés Költségvetési bizottságának kormánypárti képviselői leszavazták egy évvel ezelőtt azt a javaslatomat, ami biztosította volna a gyerekek téli szünetben való étkeztetését. Péter elmondta, hogy civilként, művészként úgy érzi, valamit tennie kell. Én akkor már három éve aktívan foglalkoztam a gyermekéhezés ügyével, és amikor a civilek kezdeményezése összeállt, én magam ajánlottam fel Péternek, hogy politikusként hátralépek az ügytől a koncert idejéig pontosan azért, hogy senki se bélyegezze meg munkájukat. És, hogy mennyire nem ellenzéki az ügy: a szervezők közölték az összes politikussal, hogy csak akkor lesz határozati javaslat, ha azt a kormánypártok is aláírják. Ha csak ellenzéki képviselők, akkor nincs Nemzeti Minimum. És így is lett.

Tisztelt Miniszter Úr, tisztelt Államtitkár Úr!

Tudom, hogy Önöknek fontos a gyermekéhezés felszámolása, és tudom, hogy tettek is ezért. Azt is tudom, hogy az elmúlt öt év politikai kultúráját a kormány felső vezetése úgy alakította, hogy megöljön köztünk mindenfajta együttműködést, még akkor is, ha mi korábban tudtunk együtt dolgozni. Én arra kérem most Önöket, hogy tegyünk ez ellen. Mutassuk meg, hogy elegünk van a széthúzásból, a megosztottságból. Mutassuk meg, hogy tudjuk, hogy nincs olyan, hogy „baloldali” és „jobboldali” gyermekéhezés, csak gyermekéhezés van, aminek az ügyén közösen dolgozunk.  

Mert van munka bőven. Ötvenezer gyermek naponta éhezik. Azok is súlyosan nélkülöznek, akik a bölcsödében, óvodában ingyen kapnak enni, mert sokan közülük nem jutnak ételhez délután 4 és másnap reggel 8 óra között. Félmillió gyermek részesül rendszeres gyermekvédelmi támogatásban, akik hétvégén, a szünetekben nem jutnak minden nap meleg ételhez. A nyári gyerekétkeztetés a rászoruló gyerekek egyharmadát éri el. A téli, tavaszi, őszi szünet elképesztő probléma, étkeztetés csak azon a néhány településen van, ahol az önkormányzat ezt kínkeservvel megoldja. Több tízezer csecsemő a születésétől három éves koráig nem jár semmilyen intézménybe, így nem jut érdemi segítséghez még védőnői segítséggel sem. És akkor még nem beszéltünk a várandós anyákról, az étkeztetés megoldatlan logisztikai nehézségekről, az önkormányzatok kínlódásáról.

A gyermekétkeztetésre fordított összeg valóban emelkedett az elmúlt években (a 2010-es 38 milliárd forintról 71 milliárd forintra 2016-ra). De ezzel párhuzamosan sajnos a szegénység is drasztikusan nőtt. Ismerjük a TÁRKI adatait: az egykeresős háztartások szegénységi rátája 2005-2012 között 10%, 2014-ben 25% volt. Amíg 2010-ben a három és többgyerekes családok 21%-a élt a szegénységi küszöb alatt, addig 2012-re ez már 41%, 2014-ra pedig 50%-ra nőtt. A kormány által megrendelt TÁRKI tanulmány felhívja a figyelmet arra is, hogy hazánkban a gyerekvállalás súlyos elszegényedési kockázatokat hordoz ma magában.

Tisztelt Miniszter Úr, tisztelt Államtitkár Úr!

A Nemzeti Minimum Program nem egy nyolcmilliárdos többletjuttatást hordoz magában, mint ahogy azt Államtitkár Úr mondta az ATV műsorában, hanem annál sokkal többet. Egy komplex programot, ami nem csak több tíz milliárd forint plusz állami forrást feltételez a meglévő mellé (még legalább 50 milliárd forintra lenne szükség éves szinten), hanem a gyermekétkeztetés rendszerszintű átszervezését is, a logisztikai feladatok megoldását, a gyermek- és családsegítő szervezetek összekapcsolását és rengeteg más feladatot. Ezt közösen kell megoldanunk. Ahogy elfogadták korábbi javaslataimat pl. az önkormányzati pályázatok enyhítésére vonatkozóan, úgy bizonyosan tudunk most is együtt dolgozni ezen.

Azt kérem most Önöktől, hogy a november 16-án, amikor az Országgyűlés plenáris ülésen tárgyalja a Nemzeti Minimum javaslatot, támogassák azt! Még nem késő azt mondani, hogy újra a civilek mellé állnak. Ne söpörjék le azzal, hogy Önök már teszik a dolgukat, míg az ellenzék „szájkaratézik”. Pláne, hogy tudják, hogy ez nem igaz. A politikai vita nem ördögtől való, nem silányítja le a tartalmat, hanem javít azon. Ne féljenek tőle! A vitában Önök elmondhatják, mit tettek eddig, mi pedig elmondjuk, hogy mit kellene szerintünk még tenni. Nem hátrafele nézünk, hanem előre.

De mondok mást. Ha nem sikerül meggyőzni a frakcióikat, hogy a közös javaslatot támogassák, akkor én, csatlakozva más ellenzéki felajánláshoz, visszavonom az aláírásomat a beadványról. Adják be azt sajátjukként, és én támogatni fogom. Biztos vagyok abban, hogy a civilek megértik majd, hogy ez nem az ügy mögül való kihátrálásunkat jelenti majd, hanem annak pont ellenkezőjét. Vonuljanak úgy be a történelembe, mint akik tényleg megoldották az gyermekéhezés problémáját, és nem rácsaptak a segítséget nyújtó kézre. Mennyire menő lenne, ha pont önök mondhatnák el, hogy a kormányzásuk alatt felszámolták a gyermekéhezést Magyarországon, nem?

Mert, hogy ezt a nemzeti szégyent nagyon sürgősen fel kell számolni. Nem 2017-ben. Most.

Együttműködésükben bízva, tisztelettel:

Szabó Tímea

a PM társelnöke, országgyűlési képviselő

Budapest, 2015. november 08.