Orbán Ráhel pelenkaeldobása hitvány dolog még akkor is, ha ennél sokkal alávalóbb dolgokat követtek már el a férjével külön-külön és együtt is.

Orbán Ráhel tette nem azért megvetendő, mert senki más nem szemetelt még életében, vagy, mert nincs ennél fontosabb ügy az országban. Azért kavart az autópályás sztori nagy vihart, mert ez az eset sokkal plasztikusabban mutatja meg az emberek számára azt a feudális rendszert, amiben élünk, mint Tiborcz István vagy a Fidesz sok milliárdos közpénz-tolvajlása. Azt a hűbéri rendszert, amelyben Orbán Viktor családtagjaként még a legalapvetőbb együttélési szabályokat sem kell betartani, miközben a NER hangos a morális felsőbbrendűségtől, a keresztény- és családbarát értékek maradéktalan képviseletének szajkózásától.

Amikor azt halljuk a kormánytól, hogy a menekültek koszosak és nem tisztelik a kultúránkat, akkor az ember minimum elgondolkozik azon, hogy mennyire része a kultúránknak az, hogy semmibe veszünk mindent, ami nem a miénk, Tiborczék esetében azt, amit nem loptak el. Úgyse látják többet azt a szemetet az út szélén, ha a horvátokat zavarja, hát majd eltakarítják.

A felháborodás nem egy hamis moralitás, nem akar határvonalat húzni a „pelenkaeldobálók” és nem eldobálók között. Aki felháborodik, nem azt mondja, hogy én jobb vagyok, mert soha nem dobtam el semmit, hanem fordítva. Azt állítja, hogy menjetek a fenébe Orbán Ráhel, Tiborcz István és a NER arrogáns, újgazdag köre a felsőbbrendűségetekkel, az emberek mélységes lenézésével, a minden írott és íratlan szabály sárba tiprásával együtt! Ti papoltok nekünk erkölcsről meg kereszténységről, amikor gyomorforgatóan urizáltok, szétlopjátok az országot, és magasról tesztek az alap együttélési szabályokra akkor, amikor az út szélén eldobtok egy pelenkát. Ráadásul mindezt a képünkbe röhögve teszitek. Ezt a pelenkát Orbán Ráhel nem az út szélére, hanem a mi arcunkba dobta.

A félreértések elkerülése végett, Orbán Ráhel közszereplő, lehet róla írni. Nem közszereplő nem tárgyal Bahreinben az ország energiaügyi miniszterével, amit utána az Olaj- és Gázügyi Hatóság a hivatalos oldalán tesz közzé. Nem közszereplő nem uralja a gyakorlatilag államosított hazai turizmust, nem ad százmilliókért tanácsot országimázs építésre.

Két dolgot nem lehet Orbán Ráhellel kapcsolatban: nem lehet a nevével szórakozni, mert akkor kb. Deutsch Tamás szintjére süllyedünk, és nem lehet a külsejére megjegyzéseket tenni. Sem várandósan, sem anélkül.

Ez a pelenkadobálás nem csak itthon, hanem a világon mindenhol hír lenne. Pontosan azért, mert normális országban felháborodnak azon, ha az elit, pláne a politikai elit tagjai nem tartják be a szabályokat, és nem vigyáznak a közös értékekre. Megválasztott vezetőknek és - igen - felnőtt családtagjaiknak is példát kell mutatni. Ez egy olyan teher, amit ezek az emberek, pláne a családtagok nem választanak, hanem a pozícióval együtt kötelezően cipelnek. Többek között én is és az én családom is. És ez így van rendjén.

Tény, hogy korábban a magyar nyilvánosság nem foglalkozott politikusok családjával vagy magánéletével. De ezt a szokást pont Orbán Viktor törte meg akkor, amikor a lakájmédiáját Juhász Péter lakásához küldte, hogy az ablakon keresztül kamerázzanak be, vagy amikor Vona Gábor gyerekét videózták le, amint a saját kertjükben játszott. A pelenka-gate esetében a különbség az, hogy senki nem ment Ráhelék lakására. Ők az autópályán szemeteltek.

Akik felháborodnak most a szemetelésen, természetesen nem gondolják, hogy ettől kezét tördelve lemond majd Orbán Viktor. De ez nem jelenti azt, hogy nem kell, sőt nem kötelességünk erről vagy éppen Rogán Antal helikopterezéséről beszámolnunk. Ezek igenis lassan, de gyengítik a rezsimet. Ahogy Tiborcz egyelőre büntetlen lopásai is. Egyszer majd lesz egy olyan – talán még a pelenkánál is bagatellebbbnek tűnő ügy – amin elpattanhat a nyilvánosság. Addig legalább mi ne cenzúrázzuk az Orbánék gaztetteiről való tudósítást.

A szemetelésen való felháborodás nem helyettesíti persze a szegénység elleni küzdelmet vagy a betegellátás rendbetételéért folytatott harcot. De ez nem vagy-vagy, hanem „és”. Lehet egyszerre számon kérni Orbán Ráhel kulturálatlanságát és mondjuk elmenni ápolónak egy kórházba.

Egy biztos: ha én vagy más ellenzéki politikus dobna el egy koszos pelenkát, minimum hetekig foglalkozna az üggyel a 888, a Pesti srácok és az Echo TV legalább 3 különböző műsora. Gyanítom, még Bayer Zsolt is klaviatúrát ragadna és a legegzotikusabb állatfajokhoz való hasonlítások közepette a lemondásunkat követelné.

De ettől nem kell tartaniuk. Én épp pelenkázó édesanya vagyok, de nem dobom el az utcán a koszos pelenkát. Sőt, nem is lopok.