Távolról sem szójáték a cím, ez a magyar rögvalóság. A Péterfy Sándor utcai Kórház-Rendelőintézet és Baleseti Központ egyik nővére fekete ruhában tiltakozott, miután egy jó ideje már nem fizetik ki neki és társainak a túlórákat. Ők a magyar egészségügy „szokásjogának” és munkarendjének megfelelően túl vannak terhelve. Az emberi Emmi már vizsgálódott – nyilván alapos, minden részletre kiterjedő, körültekintő vizsgálat lehetett –, és mindent rendben talált. Az illetékes „nyomozók” arra különösen odafigyeltek, hogy a nővérek dokumentumokkal is tudták bizonyítani igazukat.

A nővérek igaza a kormány szégyene, az ő igazuk a saját és családjuk megélhetésének kérdése. Erre legyintett a minisztériumi vizsgálat, ami után a nővér, Sándor Mária fekete ruhában tiltakozott az egészségügyben dolgozók helyzete ellen. Illetve csak akart tiltakozni, azt ugyanis nem engedték neki. Megkérték, hogy vegye vissza a “normál munkaruháját.” Sándor Mária ezek után, kiállva nemcsak saját igaza. . . , de a szólásszabadság mellett is, felmondott, és most munkát keres. 

Sándor Mária nem egyszerűen nővér társai megérdemelt jussa mellett állt ki, hanem a mindennapokban másokért fáradhatatlanul dolgozók méltóságáért is. Felemelte szavát és elmondta, hogy még a Fidesz-kormány sem tehet meg mindent mindenkivel. Felkelt azért, hogy akik arra szerződtek, hogy éjjel-nappal talpon legyenek és másokért küzdjenek, azok ne az utolsó utániak legyenek állandóan a sorban.

A magyar egészségügy állapotáról nem kell senkinek semmit írni, tapasztaljuk azt mindannyian. Tapasztaljuk azt, hogy ahol a stadionok az elsők meg a minisztériumok Quaestor-befektetései, ott az emberközpontú és mindenki számára egyformán és ugyanolyan színvonalon elérhető egészségügy, a méltó módon megfizetett egészségügyi dolgozók csak a sokadikok lehetnek a sorban. Ha az utóbbiak egyáltalán benne vannak a sorban. Az Emmi-vizsgálat szerint amúgy nincs is sor, hiszen mindenkinek jó, főleg a nővéreknek. 

Itt van Sándor Mária, aki nem tűr tovább, aki áldozatot hozva kiáll. Az ő bátorsága óriási küzdelem. Küzdelem nemcsak magáért, hanem minden sorstársáért: pedagógusokért, szociális dolgozókért, közalkalmazottakért, akik egyre hátrébb csúsznak a sorban. És a szólásszabadságért, amit ma az emberi minisztérium hathatós segítségével újra megtiportak.

Holnap megkeresem Sándor Máriát. Nem azért, hogy a sajtó előtt megveregessem a vállát, sőt még szelfizni sem fogok vele. Azért keresem meg, hogy elmondjam, mindenben, amiben tudunk, mellé állunk. Mindenben, amiben segíteni tudunk, azt megtesszük. Meg kell erősítenünk magunkat abban a küzdelemben, amely mindannyiunkért, a hazánkért zajlik. Ma Sándor Mária egy óriási lépést tett ebben a küzdelemben. Köszönjük neki.