HTML

Szabó Tímea

Szabó Tímea vagyok, a Párbeszéd Magyarországért társelnöke, országgyűlési képviselő.

Friss topikok

Címkék

2016.07.03. 17:52 Szabó Timi

Mert ha sok szív együtt harcol, ott a végén biztos a győzelem! - felszólalásom Sándor Mária demonstrációján

Kedves barátaim - ápolók, orvosok, egészségügyi dolgozók, betegek, hozzátartozók, honfitársaim!

Amikor Sándor Mária megkért, hogy ápolóként szóljak ma hozzátok, megkérdeztem a kórházi kollégáimat, hogy miről is beszéljek.

„Emeld ki az ápoló mögött az embert. Hogy mindannyiunk mögött egy szenvedő család áll!” – mondta egy kolléganőm, aki két hete hagyta ott a Szent János kórházat, ahol én is segédápolóként dolgoztam.

„Beszélj a haldoklók ápolásáról, a lelki kimerültségről, az odaadásért cserébe járó megalázottságról” – folytatta egy másik.

„Megírhatod, hogy reggel 10-kor a karomon levő lépésmérő 11 kilométert mutatott, annyit rohangáltam fel-le a lépcsőn” – mondta egy harmadik, aki pár hete harminc év után is zokogva búcsúztatott el egy idős nénit, aki az ő kezét szorította az utolsó percekben.

Kérdeztem és jöttek a válaszok az odaadásról, a megbecsülésről. Az hiányzik a legjobban. Hogy ne nézzenek át az emberen, ne kiabáljanak állandóan. Hogy csak egy kicsivel lehessen többet aludni, hogy legalább heti kétszer a kórházi köpenyt letéve hazaérjünk időre az esti meseolvasásra.

És ahogy jöttek a válaszok, minden előttem volt újra.

Az, hogy ápoló vagyok. Reggel 7 óra, a kardiológián szapora léptek, a nővéröltözőben a szekrényből ki kell söpörni a lehullott vakolatot, a zár is lötyög. Télen ilyenkor még sötét van, a nővérek egy része 4-kor kel, úgy jár be vonattal Piliscsabáról vagy még messzebbről, este 7-kor vissza az állomásra, 9-re otthon, hajnali 4-kor csörög az óra megint.

Ha nem ide jönnek másnap, akkor máshova. Kellenek a másod-, harmadállások, a végén takarítás magánlakáson. Mert jön a villanyszámla, az iskolai ebédbefizetés, a sokadik személyi hitel részlet. Egyiket a másikból kiváltva, mert jön a végrehajtó.

Sosem fogynak el. Sem a hitel, sem a végrehajtók. Ahogy nem fogy el a kiszolgáltatottság sem.

Korábban csak hallottam arról, hogy a betegellátásban 12 órás műszak van, de nem értettem meg, hogy ez mit jelent az ott dolgozók számára. Nem nyolc, nem tíz, hanem 12 óra.

A 12 órás munkaidő indul, nincs megállás. Lázmérés, infúzió, reggeli osztás, vérhígító, gyógyszer, beteglap, labor, EKG, ebédosztás, pelenkacsere, labor újra, EKG újra, újraélesztés, vacsora. A tizedik és a tizenegyedik órában is.

Amióta ápolónak álltam rettegek attól, hogy betegként kórházba kerülhetek, pedig tavaly nyáron már a kisfiammal a László kórházban megtapasztaltuk, milyen egy olyan szobában aludni, ahol éjjel csótányok rohangálnak a padlón, ahol nincs szappan és ehetetlen az ebéd.

Mégis, egy ideje folyamatosan nő bennem a szorongás, hogy egy ápoló esetleg a tizenkettedik vagy éppen huszonharmadik órában adja be nekem vagy kisfiamnak az infúziót. 23 óra munka után vajon jó helyre szúr? Jó gyógyszert ad be? Ébren van, ébren lehet lenni egyáltalán 20 óra munka után? Ki dolgozik egyben talpon 24 órát?

Nővérek, ápolók, egészségügyi dolgozók!

Látlak benneteket, emberfeletti, amit nyújtotok, csak miattatok áll a rendszer. Nektek ez nem munka, a mi ápolásunk a ti hivatásotok, az életetek. Köszönjük nektek!

De meddig bírjátok ezt? Meddig vagytok ti, és meddig vagyunk mi biztonságban?

A kórházban azt mondta nekem egy orvos, hogy ne mondjam el a problémákat, mert a beteg félnek majd bejönni a kórházakba. Megkérdeztem tőle, hogy vajon a betegeknek nincs joguk tudni az igazat? Nincs joguk tudni azt, hogy mi vár rájuk, ha kórházba kerülnek?

Ti mit gondoltok, nektek nincs jogotok tudni, hogy milyen állapotban vannak a kórházak, hogy milyen állapotban van az egészségügy? Nincs jogotok tudni?

Májusban végignéztem egy Vác méretű német kisváros tévéhíradóját. A helyi kórházban tizenkét magyar ápolót fogadtak. Egy német kisváros egy hét alatt tizenkét magyar ápolót! A teljes kórházvezetés felvonult, ünnepelték a jól képzett munkaerőt! De ha ez így megy tovább, hányan maradunk, hányan maradtok velünk, nekünk, gyermekeinknek, szüleinknek a kórházakban? 

Beteg az ország, gyógyítsuk meg! - mondja Sándor Mária.

Én azt mondom, betegek és szívtelenek azok a vezetők, akik hagyják lepusztulni a betegápolást, akik szó nélkül végignézik az orvosok, az ápolók menekülését, akik újra és újra becsapják a dolgozókat a béremelésnek hazudott alamizsnával!

Beteg és szívtelen Orbán Viktor és Balog Zoltán, beteg és szívtelen az egész kormány, amelyik orosz rulettet játszik az életünkkel!

Hiszen milyen az a gondolkodás, amelyik előbbre valónak tartja a miniszterelnök várba költözését, Rogán Antal propaganda minisztériumát, Mészáros Lőrinc nemzeti lovardáját vagy a Városliget lerombolását és állat módjára viselkedő kopaszokkal védését, mint a magyar emberek egészségét?

Ez a gondolkodás beteg, szívtelen és embertelen!

Micsoda embertelenség kell ahhoz, hogy idén is az egészségügyi és szociális dolgozóknak adják a legalacsonyabb béreket? Láttátok a KSH adatokat, azok nem hazudnak. Mi kell ahhoz, hogy egy kórházi dolgozó végre ugyanannyit kereshessen, mint egy raktáros? Egy műtős, egy sterilizáló, egy műszakis, egy védőnő munkája tényleg nem ér többet? Nincs annyi felelősségük, mint az erdészetben dolgozóknak?

Mi kell ahhoz, hogy ne nettó 90 vagy 110 ezer forintot vigyenek haza napi 12 óra munka után az ápolók?

Ja, hogy béremelés kell? Milyen béremelés? A több, mint egymillió forintot kereső Cser Ágnes-féle béremelés? Olyan béremelés, amiben az ápolók alamizsnát kapnak, a többi egészségügyi dolgozó meg semmit? Na, ebből a béremelésből nem kérünk!

Tudja vajon Cser Ágnes vagy Rogán Antal, aki Franciaország egyik legdrágább éttermében szürcsöli a homárlevest, hogy mennyi az a havi 90 ezer forint?

Tudják, hogy az csak egy kicsivel több, mint napi egy tál tészta és néhány zsíros kenyér?

Ennyit ér ma a kormánynak egy kórházi dolgozó.

Én ápoló vagyok, és addig küzdök, addig küzdünk értetek, értünk, betegekért, amíg ezen nem változtatunk! Amíg meg nem becsülik a dolgozókat, amíg már nem ismerjük azt a szót, hogy dolgozói szegénység. Amíg már csak a történelemkönyvekből ismerjük azt, hogy nincs gumikesztyű, hogy nincs fertőtlenítő, hogy nincs elég nővér.

Addig kell és fogunk közösen küzdeni, amíg a betegek és a betegágy mellett dolgozók kiszolgáltatottsága meg nem szűnik!

De addig is, amíg ezt el nem érjük, márpedig elérjük, utasítsuk el a szívtelenséget! Ne hagyjuk, hogy az embertelenség, a szívtelenség uralkodjon ebben az országban!

És mi a szívtelenség ellentéte? Hát maga a szív! Mutassuk fel mindnyájan ezt a szívet! Mutassuk fel, ha találkozunk, ha küzdünk, ha örülünk, vagy ha épp csüggedünk!

Mutassuk meg, hogy összetartozunk!

Mert ha sok szív együtt harcol, ott a végén biztos a győzelem.

Ápoló vagyok, és az is maradok. Veletek. Értetek. 

(Szabó Tímea a Párbeszéd Magyarországért párt társelnöke, országgyűlési képviselő)

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Facebook oldalunkhoz és kövesd későbbi bejegyzéseinket is:

komment


süti beállítások módosítása