Balog Zoltán egy fideszes jelölttel egy bölcsőde átadón

Kép forrása: 444.hu,

Balog Zoltán azt és úgy folytatja, ahogyan abbahagyta. Emlékezhetünk rá, hogy tavaly szegény gyermekeket vitt a Hiltonba, ahol aztán Nyilas Misi-pakkokat osztogatott a rászorulóknak. Erről sokat írtunk, a közvélemény nevetni ezen nem tudott, sokkal inkább sírni. 

Balog ismét elemében van: szerinte a népesedéspolitika legnagyobb kihívása, hogy megoldást keressünk arra, hogy nem mindegy, „hová születnek azok a gyermekek, akik megszületnek.” Ha lefordítjuk a mondatot, úgy kijön a balogi tézis: a szegény családok gyermekei ne szülessenek már meg, hiszen ők úgyis nyomorogni fognak. Segélyből mondjuk már nem, mert azt a jövő évtől fokozatosan elveszi a kormány, és munkát sem ad helyette.

Nem tudom megérteni ezt az embert. Egy lelkészről beszélünk. Nem kell a Biblia filológiai pontosságú ismerőjének lenni ahhoz, hogy tudjuk: aligha találunk benne olyan sort, hogy a gyermekvállalás csak az arra érdemesek vagy tehetősek jussa. Nem nagyon mondott olyat Jézus, hogy „akkor vállaljatok gyereket, ha fizetésetek eléri a nettó 300 000 forintot.” Mondjuk az is igaz, hogy Jézus nem a Hiltonba vitte volna a szegény gyereket. S ha már Biblia, akkor ugye a Tízparancsolat, abból is az a bizonyos: „Ne lopj!”. A Vida Ildikót megszégyenítő számbűvész, „a többet takarítok meg, mint amennyit keresek” luxusvilla-jobboldal eljárhatna egy Biblia-olvasókörre. Sok olyanról hallana, amelyekről már Balog Zoltán is megfeledkezett.

Hiába tölt és töltött be korábban társadalompolitikai területeken pozíciókat Balog, korábban talán igen, ma már biztos nem érti, miről is van szó. Ma négymillióan élnek a létminimum (l-é-t-m-i-n-i-m-u-m!) alatt, öt év alatt 33 ezerrel több gyermek él szegénységben, a családok mediánjövedelme 10 évvel ezelőtti szintre csökkent. Tizenegy százalékról 15,4 százalékra emelkedett azoknak a 15-24 évesek fiataloknak aránya, akik sem oktatásban, sem foglalkoztatásban, sem képzésben nem vesznek részt, továbbá a 15-24 éves fiatal munkanélküli álláskeresők száma 20 százalékról közel 30 százalékra nőtt. Az egyenlőtlenségi olló nemhogy nyílik, hanem lassan kettétörik.

Ezen számokon felül Balog belenézhetne a jövő évi büdzsé tervezetébe is. Az inkább szegény családok kilátástalanságát enyhítő támogatásokra (családi pótlék, GYES, stb.) fordítandó összeg megint és megint kevesebb lesz 2015-ben, mint idén vagy korábbi években volt. Sőt, egy Fidesz frakcióülés után még az is felröppent, hogy munkához kötnék a családi pótlékot. Nyilván Alaptörvény ellenes, de ott kit érdekel ez?

S ha már itt tartunk, meglehetősen durva ellentmondás az, hogy míg a kormánypárti politikusok állítólag a demográfiai folyamatok haladéktalan megfordításán „munkálkodnak”, addig megélhetési gyermekvállalással vádolják a legsérülékenyebb csoportokat, miközben a gyermekvállalás ösztönzését gyakorlatilag kizárólagosan pénzbeli támogatásokkal képzelik el, mint amilyen a családi adókedvezmény.

A családi adókedvezmény demográfiai hatásáról csak annyit, hogy 2012 óta Magyarországon vállalják a legkevesebb gyermeket a nők Európában. Balog olyasmit is mondott a minap, hogy beszélni kell arról, hogyan tudunk „segítséget nyújtani a minőségi gyermekneveléshez”. Hogyan? Hát úgy biztos nem, hogy míg drasztikusan nő a szegénységben élő gyerekek száma, és míg Balog dicsérte a hátrányos helyzetű gyerekek “minőségi gyermeknevelését” segítő Biztos Kezdet programot, addig a tavalyihoz hasonlóan idén is ugyanannyi összeg állt rendelkezésre a projektre. Annak kiterjesztése, bővítése szóba se jöhet.

Roma integráció terén is teljes a hátramenet: az integrációs iskolai programok már nem működnek, munka nincs, közmunka egy évben pár hónapot, ha egyáltalán. A segélyezés helyébe olyan közmunkaprogram lép most, amely a helyi kiskirályok kegyeire lesz bízva. Ahol még a közmunkáért, meg kell küzdeni, és amit jól példáz a Magyar Szegénységellenes Hálózat friss kutatása is.

Sajnos valószínűnek tartom, hogy Balog még a kivonatát sem ismeri. Sok minden érthetetlen a Nemzeti Dezintegráció Rendszerében, de Balog Zoltán ténykedése a legfájóbb területek egyike. Egy olyan területen kellene neki helyt állnia, amely az ország, a haza szempontjából a legfontosabb. Sajnos, amire azonban jelenleg esélyes, az egy „akinek nincs semmije, az annyit is ér” Lázár János Kutatási Program ösztöndíja. Hiába ad ki az EMMI pontosító közleményeket, Balog hiába kezdi „értsük meg” szólamokkal mondatait, a legtöbb, mi róla elmondható, hogy alkalmatlan a feladatkörére.

Ideje lenni felébredni, belátni a kudarcot, és esetleg átadni valakinek a  stafétát, aki még netalán érti is, mi folyik itt.