(fotó: hampage.hu)

A demokratikus ellenzék közös hegyvidéki jelöltjeként rengeteget beszélgetünk a kerület lakóival a helyi problémákról, jó és rossz dolgokról. A János kórház tragikus helyzetéről néhány napja írt Sipos Péter PM-es önkormányzati képviselőnk blogjában. Az egészségügy után talán a másik leggyakrabban femerülő probléma a közösségi közlekedés régóta megoldatlan helyzete. A megoldás pedig a lábunk előtt hever, csak akarni kell.

A budai városmag és Budakeszi közötti tengely közösségi közlekedési szempontból a budapesti agglomeráció egyik legkevésbé átjárható útvonala: a szűk közúti kapacitás miatt a reggeli és az esti csúcsidőben egyik dugó a másikba ér. A megoldás érdekében már a legképtelenebb ötleteket is bedobták - Pokorni Zoltán, a XII. kerület polgármestere szerint például libegővel kellene javítani a térség közlekedési viszonyain -, csak éppen a legkézenfekvőbb lehetőséggel, a zugligeti villamos újraindításával nem foglalkozik senki.

Amúgy a legrégebbi budapesti kötöttpályás közlekedési viszonylatról van szó, ahol - eredetileg a Lánchíd és Zugliget között - már 1868-ban lóvasút, 1896-tól pedig villamos közlekedett. A járat egészen 1977-ig üzemelt, majd - azzal az ígérettel, hogy a villamost trolival pótolják majd - az addigra már meglehetősen elaggott pályán "ideiglenesen" megszüntették a forgalmat. A leállított villamost, illetve a soha el nem készülő trolit átmenetileg egy villamospótló buszjárattal váltották ki - az 58V lett később a 158-as busz, ma pedig a 291-es jár ezen a vonalon.

Időközben kiderült, hogy sem a buszok sűrítése, sem a buszsávok felfestése nem enyhíti a naponta erre közlekedő tízezrek gondját, mert a közúti szűk keresztmetszetekkel egyik sem tud mit kezdeni. A megoldás a forgalom egy részének kötött pályára terelése lenne, legalább a legforgalmasabb szakaszon, vagyis Zugliget és a városközpont között. Itt a legfontosabb infrastruktúra-elemek (a budagyöngyei elágazás az egyik lehetséges végállomással, és kifelé Zugliget irányába sok helyen még a sínek is) megvannak, de természetesen új sínekre és légvezetékekre lenne szükség.

A régi-új zugligeti villamos közlekedhetne a Budagyöngye és Zugliget között, de korábban olyan elképzelés is megfogalmazódott, hogy az 59-es villamos végállomását helyezhetnék át, hogy a Szent János Kórház helyett Zugligetnél forduljon vissza. Az Együtt-PM közlekedési programjában általános érvényűen is szerepel, hogy a főváros leállított villamosvonalait (nem csak Budán, hanem Pesten is) újra kell éleszteni, de ezen belül az egyik legsürgősebb és leggyorsabban megoldható feladatnak a zugligeti villamos feltámasztását tartjuk.

A 2014-es választások után, amikor érdemi befolyásunk lesz a XII. kerület ügyeinek intézésére, az első teendőink egyike a villamosjárat újbóli beindítását célzó megvalósíthatósági tanulmány elkészítése és az engedélyezés előkészítése lesz. A ciklus végére a zugligeti villamosnak újra járnia kell - az érintett városrészek és a budai agglomeráció lakosságának érdekében.

(fotó: origo.hu)

„Te mit kaptál karácsonyra?” – teszik fel a kérdést egymásnak a gyerekek, amikor január első napjaiban találkoznak az óvodákban, iskolában. Csillogó szemmel egymást túlharsogva mesélik el élményeiket. Ilyen pillanatokért is van az ünnep, hiszen kevés szebb dolog van egy szülőnek annál, mint amikor gyermeke heteken át minden reggel odarohan a játékhoz, amit a Jézuska hozott. Anyák és apák milliói dolgoznak ezekért a pillanatokért, a boldog szempárokért, mondanak le saját igényeikről, hogy, ha máskor nem, legalább a karácsonyfa alatt teljes legyen a boldogság.

Nem is ünnep az ünnep, ha az együttérzéséről messze híres Fidesz-KDNP szegényalázó pártszövetség ne tenné hozzá a magáét. A sort a 2013-as év legmegalázóbb díj versenyben az utolsó körbe ismét beszálló Balog Zoltán nyitotta. Az emberi erőforrások minisztere által fővédnökölt Református Szeretetszolgálat egy budapesti luxusszállóba, a Hilton Budapestbe szervezett „Nyilas Misi-Pakkokkal” ünnepséget a rászoruló gyerekek számára. A Hilton Budapestbe. Hova máshova egy református szeretetszolgálat? Az kell azoknak a gyerekeknek, akik L. Ritók Nórát hallgatva nem éneklik, hanem csak skandálják a karácsonyi dalokat, akiknek otthon fájuk sincs, nem hogy ajándékuk. Akiknek fogalma sem lehetett arról, hogy mi került a vacsoraasztalra, mert egyik ételről sem hallottak még, nem is ízlett nekik, viszont egy túrós tésztának – ahogy egyikük elmondta - tényleg örültek volna.

Nem baj, így legalább mehetett a szellemeskedés a Nyilas Misi-Pakkokkal. Egyetértve egy blog szerzőjével: „elgondolkodtató, hogy úgy szerveződik meg egy ilyen rendezvény, hogy az ötletgazdák és a kivitelezők körében egy (1), azaz egy ember nincs, akiben esetleg felmerülne az, hogy ez nem más, mint a szegény gyerekek megalázása, kirakati ünneplése, a szociális modorosságnak egy olyan foka, amely súlyos normazavart feltételez.”

Balog mögött szorosan zárkózik a versenyben Pócs János, fideszes országgyűlési képviselő és polgármester, aki már adventkor is hozzá tette a maga részét a vállalhatatlanság kosarához, de nem érte be ennyivel. Miután akkor megalázott egy szegény nőt, a karácsonyi mise alkalmával az aláírásával ellátott világító kulcstartóval támadta szeretete jegyében a helyieket. S persze, amikor számon kérték, hogy miért gondolta, hogy szenteste is kampányolnia kell, akkor nem felejtette el a „gyűlöletkeltő média” kifejezést használni.  Mintha a média hibája lenne, hogy ő olyan, amilyen.

Miközben folyt a stílusos fideszes karácsonyozás, addig Budapesten a Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közösségének szegényélelmezési programját megvalósító Ételt az Életért Közhasznú Alapítvány 4500 adag, mintegy 32 tonna élelmiszert osztott ki. S mit kapott a Fidesz a fa alá? A Fidesz-távoli Közgép véletlenül sem „Nyilas Misi-Pakkot”, hanem 27 millárdnyi összértékű közbeszerzést. Köztük olyat is, amit az eredeti becsült ár másfélszereséért vitt el.

Miközben a fideszesek vitték a bankot, addig az Együtt-PM tagjai és mások, például a cserdi romák, ételt és ajándékokat. A Szolidaritás Nógrádszakálon és Kerepesen járt, Szabó Rebeka PM-es társam a gyömrői gyermekotthont látogatta meg, én pedig Bátonyterenyén jártam, ahol nálunk kevésbé szerencsés családoknak és a Berki Judit által vezetett Tanodának gyűjtöttünk és adtunk át ruhákat, könyveket, játékokat, csizmákat.

Felejthetetlen élmény volt a gyerekek arcán látni az örömöt. Az egyik kisfiút soha nem felejtem el. Gergő fiamnak volt egy pókemberes csizmája, ami egyszer sem volt rajta, mert mire megjött a tél, ki is nőtte. Az ötéves Márktól megkérdeztem, mit szólna egy ilyen csizmához, mert pont az ő mérete. Izgatottan az apukájára nézett, aki helyette is válaszolt mosolyogva, miszerint Pókember az egyik kedvenc, nagyon örülnek. Márk hálából elénekelte a kiskarácsonyt, majd elköszöntünk és elmentünk. A kapuban eszembe jutott, hogy nem adtuk oda a nekik félretett szaloncukrokat. Megkértem a helyi kisérőnket, hogy szaladjon vissza vele. Nevetve mesélte, hogy mire visszament, Márkon már fent volt a csizma.

Öröm volt ez az út. Igazi segítség, igazi mosolygós arcokkal. A Hiltonba meg járjon Balog Zoltán, Harrach Péter és a többi csudakeresztény felebarátuk addig, amíg tehetik.

(fotó: hirszerzo.hu)

Monoki modell, ároktői modell és most könnyen lehet, hogy Toroczkai/ásotthalmi modell. Tragikus, de Toroczkai László neve itthon fogalommá vált. Már a 2006 őszi események előtt is bőven jól dokumentált emberről volt szó. Mozgalma, vállalhatatlan, gyűlöletben tobzódó gondolatkísérletei ismertek. Amerre járt-kelt az országban felgyújtott autók, megfélemlített polgárok maradtak hátra. Mi történik abban az országban, ahol egy antiszemita, embereket legszívesebben „agyonlőni” kívánó két lábon járó gyűlöletháztartás polgármester lehet?!

Amikor olvastam, hogy elindul polgármesterjelöltként, akkor még csak kezdtem aggódni: nagyon gáz, de az emberek biztosan nem fognak rá szavazni, egy lesz ő is a magáról sokat gondoló rasszistagyáros közül, aki a végén arcra esik. Aztán a múlt héten azt olvastam, hogy az egyik demokrata ellenzéki párt helyben ismert figurája úgy nyilatkozik egy megbízható hetilapnak, hogy DK-sok is támogatják Toroczkait. Azért hangsúlyozom, hogy megbízható hetilap, mert nem is Magyarországon lennénk, ha az érintettek ne kezdték volna sortűz alá venni a Magyar Narancsot, hogy biztos csak direkt lejárató cikk ez. Igen, látom magam előtt, ahogy a Mancs újságírója bemegy a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom irodájába, jól érzi magát, majd születik egy jó kis szponzorációs cikk. Lehet, hogy még egy kedvezményes Magyar Sziget belépő is összejön. Egyrészt ez több mint vicces, másrészt, ha mindez így lett volna, nem kellett volna kizárni a megszólalót, aki a cikk alapján a többiek nevében is beszélt.

Nem tudni, a többi DK-s merre szavazott, bízom abban, hogy nem Toroczkaira, hiszen pártjuk eléggé nyilvánvaló kifejezte, hogy nem ezt várja tagjaitól. Nehéz ügy, de talán nem az a legszerencsésebb, ha az egész ország ezen zsörtölődik, hanem ha megtartanánk ezt a DK belügyének, tudják ők ezt kezelni. Minden bizonnyal megnyugtatóan. Bár azokat is értem, akik szerint ez nem pártbelügy.

Mindesetre ez a Toroczkai nyert, 37,4%-os, nem túl acélos részvétel mellett 71,5% százalékkal. Egy korábban fideszes településen. Ott és azok is elfordulnak már a fideszes poliptól, akik eddig támogatták. Elhagyják nagy- és kistelepüléseken, fővárosban és községekben. S itt jön a demokratikus ellenzék felelőssége és nagykorúsága. Nem szabad tendenciává válnia annak, hogy jobbikos sajtóközlemények jelennek meg, amelyek itt és ott megválasztott jelöltek és polgármesterek sikereihez gratulálnak. Ami Toroczkainak és a neki csápoló vagy éppen tőle félő jobbikosoknak siker, az hazánknak vészjósló jel. Nem akarom túlozni a dolgot, de nincs is mit: Toroczkai polgármester lett.

Feltételezem, hogy a rohamosan növekvő szegénység, kilátástalanság és düh lehetettek azok a tényezők, amelyek Toroczkai táborába vittek állampolgárokat. De nem tudom elfogadni azt az érvelést, hogy a „ráadásul az amúgy rasszista, antiszemita alak helyben ellenzékinek számít, erősen Fidesz-ellenes hangot ütött meg”. Na, és? Az ördöggel nem cimborálunk annak érdekében, hogy leváltsuk Orbán Viktort. Nekünk, demokratáknak meg vannak a békés eszközeink, válaszaink és tennivalónk is. Itt is és ilyen esetekben van bőven dolgunk. El kell vinni Magyarország minden településére a hírt, hogy készen állunk, hogy az emberek erről tudjanak, bízzanak bennünk.  

A demokratikus ellenzék számára azonban ezen túlmutató tanulsága is van az ásotthalmi időközinek: semelyik párt vagy ellenzéki politikus sem viselkedhet az ellenzék ellenzékeként, mert az végső soron a kormányváltó szavazatok elveszéséhez vezet. Mindenkinek el kell ezt raktároznia. És előre kell nézni! Le kell állítani a Toroczkai-modellt! Nem majd, hanem most, és nem magyarázkodással, hanem munkával és munkával.

Kedves Barátaim!

Az 1956-os forradalom a magyarok igazságérzetének egyik legcsodálatosabb megnyilvánulása volt. ’56 nem csak politikai szabadságharc volt, ’56 az otthonkeresésről is szólt. Anyák, apák és gyerekek olyan otthon utáni vágyáról, amelyben nincs zsarnokság, amelyben békében fel lehet nevelni gyermekeinket, ahol ételt lehet tenni az asztalra, és ahol nem kell tartani attól, hogy a hatalom elmarja tőlünk azt, ami a miénk. Szabadságharc volt ez, de nem csak az elnyomók, hanem az elszegényedés és a reménytelenség ellen is.

Barátaim, ahogy járom az országot, elkeserítő állapotokat látok. Ez az ország szenved. Ebben az országban az emberek rettegnek a fideszes helytartóktól, ebben az országban a családok többsége filléres napi gondokkal küzd. Nem hogy mesekönyvre nincs pénz, már a felvágott is luxus a vacsoraasztalon.

Nincs munka, nincs, kenyér, nincs remény. Elképesztően dühös vagyok, amikor azt látom: gyerekek tízezrei nőnek fel tiszta ivóvíz és meleg ruha nélkül, és a középiskoláig is már csak a szerencsések jutnak el.

2010-ben sokan hitték, hogy a Fidesz változást akar. De a rendszerváltás óta politikus és párt még soha nem csapta be úgy az országot, ahogy azt Orbán Viktor és a Fidesz tette az elmúlt három évben.

Lopnak – trafikot, nyugdíjmegtakarítást, földet, amire csak rávetik a szemüket. Csalnak – ahol csak tudnak, Baján, Békéscsabán, és ne legyenek kétségeink: megpróbálják majd a 2014-es választáson is. És hazudnak - azt mondják, hogy jobban élünk, amikor ti érzitek a bőrötökön nap, mint nap, hogy az igazságtalan egykulcsos adóval tízezreket vettek ki zsebeitekből.

Barátaim! Orbán és a Fidesz mértéktelen lopásaival, csalásaival és hazugságaival szemben minden demokratának kötelessége összefogni! Ahogy ’56-ban összefogtak munkások és értelmiségiek, szociáldemokraták és népiek, baloldaliak és jobboldaliak, úgy nekünk is együtt kell most működnünk, még ha nem is értünk mindenben egyet.

Az Együtt-PM képviselőjeként én vagyok az egyetlen szónok a színpadon, aki még soha sem volt kormány vagy kormányzó párt tagja. Talán ezért is látom érzékenyebben azokat az időket, amikor az igazságosság és a tisztesség háttérbe szorult más szempontokkal szemben.

A Párbeszéd Magyarországért egy baloldali zöld párt, mely soha sem fogja támogatni az igazságtalan egykulcsos adót még akkor sem, ha azt más demokraták helyesnek tartják. De nem fogunk egyetérteni azokkal sem, akik szerint a politika folytonos háború, amelyben állandóan gázrezsókon kell pattogni, ahol a mi oldalunknak minden megbocsátható. 

Mi ezt másként látjuk. Nem leszünk egyformák, de nem is kell, hogy mindenben egyetértsünk.

Ma elég az, hogy mindnyájan demokratikus és csalásmentes választásokat, és egy szabadabb és igazságosabb Magyarországot akarunk! De választanunk is kell: el kell dönteni, hogy merre induljunk tovább a választások után. Hogy a párbeszéd vagy a nagyra nőtt egók versengése legyen a politika lényege.

Kedves Barátaim!

Az újjáépítés csak akkor kezdődhet el, ha előtte sikerrel megvívtuk az elszegényedés és reménytelenség elleni forradalmat. Sok csatát megnyertünk már, és ezek nagy része nem a politikusoknak, hanem a mindennapi hősöknek köszönhető.

Mert hős az az egyetemista, aki nem hagyja, hogy elvegyék a jogát a felsőoktatáshoz, vagy, hogy egy zavarodott történelemtanár mondja meg neki, hogyan öltözködhet. Hősök azok, aki velünk együtt küzdenek, hogy a Pető Intézetes gyerekek otthonát ne lehessen eladni a fideszes haveroknak.

Hősök azok, akik fellépnek a hajléktalanok és a szegények elleni büntetőexpedícióval szemben. Akik velünk együtt sátraztak Áder János hivatala előtt, hogy ne írja alá a földek fideszes elrablásáról szóló törvényt. Akik tiltakoztak a komondoros nőverő fideszesek ellen.

És ti, fiatalok voltatok a hősök, akiket Kubatov Gábor bűnöző haverjai ráncigáltak ki a Fidesz-székház udvaráról. Nektek is köszönhető, hogy egy ország tudja: az alkotmány nem játék.

Köszönjük nektek, mert ti vagytok a reménytelenség elleni forradalom hősei! Mi is tiltakozunk a parlament falain kívül és belül még akkor is, ha Kövér László minden héten megbünteti a PM-es képviselőket.

Barátaim! A napi csatáink során egy fontos dolgot megtanultuk. Azt, hogy az apróbb sikerek ellenére egyedül nem tudjuk az ország sorsát jobbra fordítani. Egyedül nem tudjuk megnyerni a harcot az elszegényedés és a reménytelenség ellen!

A győzelemhez szükségünk van rátok, a ma forradalmáraira!

Szükség van rátok, hogy elmondjátok, hol van a legnagyobb baj.

Szükség van rátok, hogy leleplezhessük a korrupt hatalmasokat és kiszolgálóikat

Szükség van rátok, hogy segíthessünk azoknak, aki egyedül már nem tudnak talpra állni.

És szükségünk van egymásra, hogy legyen erőnk megvívni a legfontosabb csatát: hogy jövő tavasszal leváltsuk Orbán Viktor embertelen rezsimjét.

Én hiszek, és mi az Együtt-PM-ben hiszünk bennetek! Hiszünk abban, hogy ez meg tudjuk csinálni! És ha Ti is hisztek bennünk, akkor bizton állíthatom: együtt sikerülni fog!

(fotó: ottobock.com)

A Nemzetközi Pető Intézet nem csak egy több ezer gyerekkel foglalkozó intézmény, hanem gyermekek, szülők és családok ezrei számára a remény otthona. Egy hely, ahol segítő és gondoskodó kezek várnak kisgyermekeket, ahol szakemberek hihetetlen és példás hivatástudatról tanúbizonyságot téve nem ismerik azt a szót, hogy „fáradság”. A Pető Intézetnek, konduktorainak és munkatársainak köszönheti ma több ezer család Magyarországon és a világon, hogy gyermekeik élete teljes, hogy amikor a szülők már-már feladnák a nem könnyű mindennapokat, akkor mindig van egy hely, egy még nagyobb „család”, ahol nem csak a világhírű módszertan és szaktudás, de a mosoly és a remény az igazi gyógyító eszközök.

Orbán Viktor viszont úgy döntött: a gyerekek, a beteg gyerekek nem számítanak. Stadionépítési megalomániája letaszította a gondoskodás térképéről a Pető Intézetet. A Pető ugyanis nem csődbe megy, hanem csődbe viszik. A csődeljárást Orbán Viktor vezényli, asszisztál Balog Zoltán, kivitelezi a Pető Kft. Fideszhez igencsak lojális vezetésének egy része.

Itt meg kell állnunk: ha ugyanis ilyen ügyre az előbbiek nem képesek azt a plusz 420 millió forintot előteremteni, úgy, hogy eközben a napokban jelentették be, hogy 2016-ig 40 milliárd forintot fordítanak a Puskás Ferenc Stadion felújítására, úgy, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériumának (EMMI) első féléves költségvetéséből 9 milliárdot költöttek Kósa Lajos debreceni stadionjára, 1,5 milliárdot a négy év múlva, 2017-ben Győrben megrendezésre kerülő XIV. Nyári Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztivál megvalósításának I. ütemére, és félmilliárdot Orbán felcsúti foci iskolájára – melyeket természetesen az adófizetők állnak –, akkor kijelenthetjük: Orbánék bezárták a kaput a beteg gyerekek előtt, magukra hagyták őket. Inkább rajtuk „spórolva” épülnek sorra az ürességtől kongó stadionok.

Milyen szívtelen ember az, aki a teljes életért naponta küzdő kisfiúkról és kislányokról lemond azért, hogy Kubatov Gábornak, Hende Csabának vagy Sz. Ferenceknek VIP-páholya legyen mindenhol?! Hogy lehet az, van olyan miniszterelnök, és „emberi erőforrás” miniszter, akinek több ezer beteg gyermek nem ér meg 500 millió forint támogatást, miközben betonfalakra szórnak el százas nagyságrendet elérő milliárdokat?! A foci „emberi erőforrás” profil, a támogatásra szoruló gyerekek pedig nem??

Kedden egy sajtótájékoztató keretében javaslatot tettem arra, hogyan lehet megmenteni a Petőt. Kezdeményeztem az idei évi büdzsé módosítását: az Országvédelmi Alap terhére ötszázmillió forinttal emelnénk az EMMI költségvetési keretét. Egy olyan alapból vennénk el, amit azért hoztak létre, hogy az ilyen sürgős esetekben lehessen segíteni. A módosító javaslatot a Fidesz-KDNP a parlamenti bizottságokban már leszavazta. Talán a héten még szavazhat róla az Országgyűlés.

Megvan a hiányzó pénz, benne van a rendszerben, ahonnan át lehet csoportosítani ahhoz, hogy a Pető Intézet, a remény otthona életben és munkában maradjon.

Ha a kormány nem lép, nem csak több ezer család arcáról törli le a mosolyt, hanem beismerő vallomást is tesz: az elesettekről, a betegekről és a hátrányos helyzetűekről történő gondoskodást nem tekinti feladatának.

Orbán Viktor és Balog Zoltán elbújhatnak, vicceskedhetnek, sajtóközleményezhetnek, kiállíthatják Selmeczi-Hoppál-párost magukat nevetségessé tenni, szurkálhatnak kínjukban Bajnai voodoo-babát, mindez a lényegen nem változtat: ők a hibásak, és az ő nevükhöz fog végérvényesen tapadni a Pető Intézet csődje. És ezzel együtt Magyarországon a remény ledózerolása.

Ezt a blogbejegyzést felraktam Orbáén Viktor facebook oldalára, hogy együtt hívjuk fel minél több ember figyelmét a Pető Intézet sorsára, és gyakoroljunk nyomást Orbán Viktorra! Ha egyetértesz velem, nyomj egy tetsziket a bejegyzésemre Orbán Viktor falán, ezen a linken.

(fotó: nol.hu)

A Fidesz-KDNP kormány már idén ősztől a szociális kártya bevezetésére készül, majd 2014-től minden szociális ellátásra kiterjesztené azt. Ez nem meglepő, hiszen mindent előkészítettek a kártya bevezetéséhez: néhány ellátást már most is Erzsébet-utalványban kapnak a rászorulók. Mindez kizárólag arra jó, hogy újra bűnbakká tegyék a szegény embereket, és totális kontrollt gyakoroljanak felettük. A szociális kártyától nem lesznek jobban nyomon követhetőek a támogatások vagy hatékonyabbak a költések, mindössze a már így is nyomorban élők kriminalizálása lesz „hatékonyabb”. Úgy tűnik, Orbán Viktor folytatja az emberi jogok sárba tiprását.  

Mielőtt megint a rászorulókba rúgna egyet a fideszes maffiakormányzat, szeretném felhívni kormánypárti képviselőtársaim figyelmét a tényekre. Talán mindannyian emlékeznek még, hogy 2008-ban komoly vitákat váltott ki az akkori monoki polgármester azzal, hogy bevezetné a kártyát. A kártya végül nem aratott sikert, sőt lényegében a polgármester bukásához vezetett. Utóbb kiderült, hogy az egyik cél az volt, hogy a helyi haverok üzleteibe tereljék a vásárlókat.

A kormány gyakori érve a kártya mellett, hogy a „fejlett nyugaton” is vannak hasonló rendszerek. Persze. Azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy ezekben az országokban az utalványokkal vagy épp kártyával történő kifizetések erősen korlátozottak, és csak kiegészítő jelleggel jelenhetnek meg. Így a mostani elképzelés Európában példátlan korlátozást jelentene! A kártya a szegényeket nem csak megbélyegzi, hanem szabadságukat durván korlátozza, hiszen különböző termékek előre meghatározott körét vehetnék csak meg. Úgy látszik, most már nem csak a politikai módszereket, hanem a kormányzati megoldásokat is Észak-Koreából importálja az állampárt. Ez azonban egy demokratikus országban elfogadhatatlan. Én azért küzdök, hogy olyan országban és jogállamban élhessünk, ahol az emberek szolidárisak egymással, és a kormánynak nem a szegények eltiprása, hanem segítése az alapvető célja.  

Amit a szociális kártya kapcsán a Fidesz tervez, az ennek sajnos a szöges ellentéte.

A kártyával kapcsolatban kérdezném először is, hogy azt mégis honnan tudná bárki – mondjuk a minisztériumban –, hogy egy adott településen vagy egy adott családban épp kinek, mire van szüksége? Nyílván sehonnan. Arra viszont pont jó ez az egész, hogy a kormány kialakítson egy másodlagos piacot, hiszen az így vásárolt termékeket is könnyen pénzzé lehet tenni. Ráadásul olcsóbban, úgyhogy megint a szegények járnak rosszul. Egyértelmű tehát, hogy a kártyával kizárólag a feketegazdaságot lehet erősíteni, a segélyek viszont nem lesznek célzottabbak és hatásosabbak. Hiába érvel a kormány azzal, hogy így majd jobban nyomon követhetőbbé válnak a segélyek, ez a fentiek miatt nem igaz.

Sokszor halljuk azt a feltételezést, hogy a segélyeket a rászoruló családok nem a gyermekükre, hanem alkoholra vagy játékgépekre költik. Egyrészt utóbbit már meg sem tehetnék, hiszen korábban abból is jó üzletet akart csinált magának a kormánypárt (csak nem sikerült, így végül a költségvetés esett el milliárdoktól). Másrészt ez az állítás amúgy sem igaz. Kutatások bizonyítják, de saját országjárásom során is megtapasztaltam, hogy a szegénységben élő anyák és apák ugyanúgy megtesznek mindent gyermekeik fejlődése érdekében, mint mások. Amúgy meg egy gyermek fejlődéséhez szükség van arra is, hogy pl. a villanyszámlát ki tudják fizetni, vagy gyógyszert tudjanak venni, ezeket viszont a kártyával nem lehet. És akkor arról még nem is szóltam, hogy a gyerekneveléshez gyerekek is kellenek ugye, viszont a KSH adatai szerint a jövőben a kártyára kerülő segélyeket jelenleg igénybe vevők több, mint felének nincs is iskoláskorú gyermeke!

Tisztelt fideszes és KDNP-s képviselők! A kártya bevezetésében egyértelműen és újra a szegények gyűlölete és megvetése jelenik meg. Mintha saját helyzetükért csak és kizárólag ők lennének felelősek. Ismerjük: „aki szegény, annyit is ér”. Csakhogy – a többi „érvhez” hasonlóan – ez sem igaz. Az igazságtalan egykulcsos adó, az ÁFA-emelések, a jelenlegi közmunkarendszer, a segélyek csökkentése, a szociális ellátórendszernek, a gyermekek napközbeni ellátásának, vagy a gyermekjóléti alapellátásnak a leépítése, Matolcsy dilettáns foglalkoztatáspolitikája mind ahhoz vezettek, hogy ma több mint 4 millió ember él a létminimum alatt! Ha pedig egy család elesik a családi pótléktól és az aktív korúak ellátásától is, akkor gyakorlatilag az éhhalál küszöbére kerülnek.

A fideszes trafikmaffiát, vagy épp a földrablást is figyelembe véve, nem elhanyagolható a kártya korrupciót erősítő hatása. Meggyőződésem, hogy ez is Orbán és Simicska haverjainak lesz csak jó üzlet. Arról ugyanis egy árva szó sem esik, hogy ki gyártaná le ezeket, a legyártott kártyáért pedig mennyit kell majd fizetnie az államnak és/vagy az önkormányzatoknak. Csak a kibocsátásért és a rendszer működtetéséért felelős személy, intézmény jár ezzel jól, és nem lenne meglepő, ha majd a Fidesz monopolizálná a kártyapiacot (ahogy az történt az Erzsébet-utalvány esetében).

A kártya legyártása pedig költséges, így a segélyezési rendszer fenntartása valójában sokkal drágább lesz. Közben torzítaná a versenyt és az élelmiszerek is drágábbak lehetnek. A rászorulók helyzete tovább romlik majd, mert választási lehetőségeik szűkülnek. Rosszul járnak a helyi kisvállalkozók is, hiszen megnövekednek a költségeik (a kártyához ugyanis kell kártyaleolvasó terminál, amit minden bizonnyal be kell szerezniük).

A szociális kártya tehát nem csak értelmetlen és káros, de másodrendű állampolgárokat hoz létre, miközben a fideszes képviselők a parlament Vadásztermében dőzsölnek. De Magyarországon nem lesznek másodrendű állampolgárok – a törvény mindenkire vonatkozik.

Ha a kormányt és a kormánypárti képviselőket ennyire frusztrálja, hogy a szegények mire költik a közpénzeket, azt javaslom, hogy fogadjunk el egy új törvényjavaslatot a Nemzeti Országgyűlési és Kormányzati Képviselői Kártya Rendszerének (NOKKKR) bevezetésére. Ennek értelmében a kormánytagok, illetve a kormánypárti országgyűlési képviselők fizetését e kártyára kapnák, és abból csak élelmiszerek és tisztálkodási szerek egy meghatározott körét lehetne megvenni, csak és kizárólag helyi kisvállalkozóknál. A többit a gyermekek iskoláztatására lehetne csak elkölteni. A hónap végén fennmaradt összeget pedig jótékony célokra kelljen fordítani. Ebben az esetben nyílván Lázár János képviselő úr sem tudna több 14 millió Ft-ot érő luxusautót vásárolni, de valószínűleg a havi 2 milliót kereső Mihalovics Péter, Navracsics Tibor jelenlegi kabinetfőnöke sem tudott volna annyi pénzt összespórolni tavaly, hogy megvehesse XII. kerületi 120 négyzetméteres lakását. Kedves kormánytagok, kedves fideszes képviselőtársaim, mit szólnak a javaslatomhoz?

(A javaslat hétfőtől elérhető a parlament.hu oldalon)

Egy tegnapi híradás szerint a Budapesti Rendőr-Főkapitányság megszüntette a nyomozást a gyilkosságért korábban elítélt Sz. Ferenc ellen, aki több társával együtt erőszakkal elrángatta a Fidesz-székháznál demonstráló egyik, a képek alapján kb. 40 kilós egyetemista lányt, a kaput pedig rázárta az udvaron ülő aktivistákra. A rendőrség indoklása szerint a Lendvay utcai székház épülete több helyen életveszélyes, a vakolat és egyéb épületdarabok bármikor leomolhatnak, ezért Sz. Feri és hasonló kaliberű barátai – bár nem voltak a székház biztonsági szolgálatát ellátó céggel semmilyen jogviszonyban – tulajdonképpen megmentették a demonstrálók életét, és a személyi szabadság korlátozásának bűntette nem valósult meg.

Hát már ezen megáll az ember esze, de a rendőrség továbbmegy: „A Fidesz Székház alkalmazottai a Fidesz aktivisták segítségét nem utasították el, sőt elfogadták azt. Szabó Ferenc és társa cselekménye vonatkozásában jogszerűtlenség nem állapítható meg, mint Fidesz aktivisták, akik a székház alkalmazottjának kérésére segítséget nyújtottak a jogszerű birtokvédelem érdekében jártak el.”

Álljunk is itt meg egy pillanatra. Tekintsünk el az olyan ordas hazugságoktól, miszerint az aktivisták elfogadták volna Sz. Feri „segítségét”, és koncentráljunk arra, hogy 1. a rendőrség csak ebben a mondatban kétszer is „Fidesz aktivistának” hívja az elkövetőket, 2. ebből a mondatból egyértelműen kiderül, hogy Sz. Feri hívásra jött, és nem magától ment, ahogy azt egy korábbi bejegyzésében állította.

"Engem sem Kubatov Gábor, sem más nem bízott meg semmilyen feladattal! A Fidesz Magyar Polgári Párt elkötelezett híveként erkölcsi kötelezettségemnek tartottam, hogy pártomat ebben a nehéz helyzetben is támogassam"– írta márciusban a Facebookon. Ez az ember addig csak a börtöntársadalomnak, a bíróságoknak és az ujjlenyomatokat leszedő rendőröknek lehetett ismerős. 2001-ben ugyanis egy, az alvilágban ismert pénzváltó megöléséért 14 év szabadságvesztésre ítélték. Karrierjének több sort nem szentelnék, link alatt alapos dokumentáció olvasható.

A Kubatov elnökölte FTC biztonsági emberinek egyike/vezetője, egyszer csak tehát óriási erkölcsi kötelességtől hajtva, megjelent tehát a Lendvay utcában, és…a többi már ismerjük. Azóta egyetlenegy elhatárolódó fideszes kommentet nem hallottunk vagy olvastunk. A jobboldali politikai kommunikációban a szellemi süllyedés jegyében viszont megszületett a „Bajnai-gárda” kifejezés. Arról viszont, hogy vajon egy emberölésért leültetett hogyan kerül a Fidesz székházhoz rendfenntartónak – aki egyébként, ha nem az éjszakát járja, úgy a Kubatov-csapat biztonságának őrzője –, valahogyan nem sikerült Selmeczi Gabriellának szövegpanelt írni.

Sz. Ferenc így folytatta Facebook-bejegyzését: „A múltamat nem tagadom, hogy sihederként az életem tévútra került, de mára példás családapa, és tisztességes ember vagyok.”

Ez a példás családapa, tisztességes ember és – most már a rendőrség szerint is - Fidesz aktivista, hogy, hogy nem, a Blikk szerint nemrég még egy lövöldözésbe is belekeveredett. Bár láthatóan szépen dokumentálva van a történés, egyelőre csak egy gyanúsított van az ügyben. És az sem ő. Sz. Ferenc bevédve? Ő maga tagadta, hogy ott lett volna, és perrel is fenyegette a híreket publikáló sajtót. 

Úgyhogy most éppen ott tartunk, hogy rendőrök hajléktalanokat igazoltatnak ételosztás közben, a Pride-ról hazatérő felvonulókat nem védik meg az őket ököllel verő neonáciktól, és 600 forint és egy paplan lopásáért 11 évre ítélnek egy szerencsétlen embert, akit az Orbán-kormány elárult, magára hagyott.

Eközben Pintér Sándor és Kubatov Gábor nem hogy két hét alatt nem hozták el az ígért rendet, de pártjuk a gyűlölet emberivel „védeti” meg az ország iparszerű kirablásának Fideszes központját. Mert aligha tudom elképzelni – pláne a mostani rendőrségi határozat fényében - hogy az FTC biztonsági vezetőjének nincs meg az FTC elnökének telefonszáma. És aligha tudom elképzelni, hogy ne kapott volna fülest anno Kubatov: „Főnök, megyünk!”. Ahogyan az Üllői úti lövöldözés kapcsán szintén nem kell komoly képzelő erő ahhoz, hogy ne tudjuk elgondolni, hogy ne ment volna sms valamelyik fideszes havernak: „Főnök, baj van!”.

Nincs baj, hiszen csak egy gyanúsított van. És az sem az emberölésért leültetett Sz. Ferenc, a példás családapa és tisztességes ember. Akitől ugye nulla az elhatárolódás, sőt, most még a nyomozást is megszűntették vele szemben. Ezt úgy hívják: beismerés.

Kubatov-lista, Közgép-polip, trafikmaffia és Sz. Ferenc – ez a Fidesz-KDNP állammodellje, kormányon az alvilág.

Lassan egy hete volt a Pride, de azóta se megy ki a fejemből, ami utána történt. Amint arról a sajtó is beszámolt, a rendezvény után fényes nappal a Szent István körúton egy 20-30 fős fekete egyenruhás csoport megtámadta Derdák Tibort, a sajókazai Dr. Ámbédkar iskola igazgatóját, Orsós Jánost, a Dzsaj Bhím buddhista közösség vezetőjét és még egy társukat.

Derdák elmondása szerint ököllel ütötték és rugdosták őket. A rendőrség viszonylag hamar megérkezett, de az elkövetők helyett, akik közül csak páran szaladtak szét a megérkezésükre, az áldozatokat igazoltatták. Derdák megkérdezte az intézkedő rendőrt, hogy mégis nem kellene-e az elkövetőket is, mire a válasz az volt, hogy ők az áldozatok, őket kell megvédeni. Később azonosították is a támadókat, de a rendőrök annyit mondtak, hogy Derdákék ne provokáljanak. Az esetet a PM is elítélte, és azonnali vizsgálatot követelt a rendőri intézkedés elmaradása miatt. Kivételesen még az EMMI sem hagyta szó nélkül a támadást. Derdákék ezután kórházba mentek, látleletet vetettek fel, majd a héten feljelentést is tettek.

Bár azóta megindult egy rendőrségi eljárás közösség tagja elleni erőszak gyanújával, a rendőrség szerint az esetnél nem volt kivel szemben intézkedni. Pedig a napnál is világosabb, hogy mindenkit kötelező lett volna nemcsak igazoltatni, hanem előállítani is. Még azokat is, akik nem bántalmaztak, csak jelen voltak az atrocitásnál. Nehéz lesz megmagyarázni, hogy az ételért sorba álló nyomorultak igazoltatása jogszerű, a neonáci hordákkal szemben viszont semmit nem kell tennie egy jogállami rendőrségnek.

Fogadjuk el azt az állítást, hogy amikor Derdákék a rendőrökhöz fordultak, a színhelyen nem voltak jelen a bántalmazók, vagy a sértettek nem tudták őket azonosítani. Megáll ekkor a rendőrség védekezése, hogy nem volt kivel szemben intézkedni? Azt senki nem tagadja, hogy a kb. 30 főből álló csoport tagjai közül többen még jelen voltak, amikor a rendőrök megérkeztek. Na, az összes ott lévő, a bántalmazást végigkísérő személyt igazoltatni kellett volna és előállítani. Miért?

Képzeljünk el két esetet. Az egyikben egy személy bántalmaz egy másik személyt. A másik esetben ugyanez a helyzet, csak a bántalmazót még 30 társa állja körül. Ugye, más a két eset? Amikor harmincan vannak, akkor a tömeg egyrészt bénító hatással van az áldozatra, akinek így esélye nem lesz sem védekezni, sem elfutni, másrészt a bántalmazó is biztonságban érezheti magát. Jogilag úgy mondják ezt, hogy a jelenlét szándékerősítő hatással van az elkövetőre. Így minden jelenlévő pszichikai bűnsegédje a 8 évi szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekménynek. Mivel legalább az elkövetők egy részét tetten érték, a törvény alapján a rendőröknek mérlegelési lehetőségük sincs, igazoltatni kell a feltételezett elkövetőket, és elő kell őket állítani, és megindítani ellenük a büntetőeljárást. Ugyanígy kellett volna tenni az összes olyan esetben, amikor a netes beszámolók szerint máshol leköptek, megütöttek vagy megfenyegettek békés embereket az „ellentüntetők”. Ezzel szemben egyetlen előállításról sem hallottunk.

Arra kíváncsi vagyok, hogyan magyarázza meg a rendőrség azt, hogy az ételosztáson sorban álló éhezőket tömegesen igazoltatja, a rasszista erőszak elkövetőit vagy azt jelenlétükkel támogatókat pedig nem. Nem is érdemes megpróbálni. Bocsánatot kell kérni, vizsgálatot kell indítani, és a mulasztókat felelősségre kell vonni. Amíg erre nem kerül sor, addig a rendőri vezetés is cinkosa ennek a gyalázatnak.

Futballbarátok körében nincs olyan ember, aki ne tudná, kicsoda is Romário de Souza Faria, vagy ahogyan csak a mezén szerepelt: Romário. Ő az a csatár, aki nem egy védelmet kergetett az őrületbe, és szemben a felcsúti tehetségtelennel, nem a megyei I. osztályban, hanem európai topligákban lőtte a gólokat. Romário és Bebeto párosa tulajdonképpen eldöntött egy világbajnokságot (1994), azt hiszem megegyezhetünk abban, hogy "ért a focihoz".

Most ugyanez a Romário – aki időközben többek között a fogyatékosok felkarolásával is foglalkozó szocialista parlamenti képviselő lett – a következőket nyilatkozta: „Az egyszerű emberek pénzéből építettek stadionokat. A Mane Garrincha Nemzeti Stadion árából építhettünk volna százötvenezer lakást. Szép a stadion? Persze. Praktikus? Egyáltalán nem.”

Mint az köztudott, Brazília hamarosan világbajnokságot rendez, óriási (presztízs)beruházások, épülnek a stadionok, teljes városrészek kerülnek átépítésére. Ezen „fejlesztések” árát ismerjük már, lásd a londoni olimpia társadalmi költségeiről ehelyütt ajánlanék egy alapos írást, tanulságos lehet a különböző városok olimpiai tündérmeséjéről álmodóknak - már amennyiben a helyi közösségek sorsa éppannyira fontos számukra, mint a biznisz.

Mitrovits Miklós történész tavaly nyári, EB 2012 értékelése sem állt távol a valóságtól: „2012-ben egy félperifériás Európa-bajnokságot láthatunk, ahol a geopolitikai és az üzleti érdekek előrébbvalók a játéknál, ahol a Nyugat sztereotípiái teljes mértékben megmutatkoznak a Kelettel szemben, ahol nem a szurkolók az elsődlegesek, hanem a fizetőképes felső-középosztály, ahol a hazai politikai elit teljes mértékben felhasználja az eseményt a saját legitimációja érdekében, ellenfelei elhallgattatására.” És a történet a napokban is folytatódik, amikor pl. orosz és ukrán topcsapatok eurótízmilliárdokat fizetnek ki játékosokért, ki tudja hogyan "kigazdálkodott" pénzből.

A nemzetközi labdarúgó-szövetségek sem úszhatják meg persze kritika nélkül, de a lényeg számunkra Romário számításaiban rejlik. A brazil csillag szerint „stadionok építésére költött pénzen 8 ezer új iskolát építhettek volna, 39 ezer új iskolabuszt vásárolhattak volna, vagy 28 ezer sportcsarnokot építhettek volna országszerte. De arra is felhasználhatták volna a pénzt, hogy 150 ezer házat építsenek a rászoruló családoknak”.

Ha ez a nyilatkozat eljutott Orbánhoz, akkor gyaníthatjuk, hogy Romário idővel már csak kitakart fejjel jelenhet majd meg a Fidesz által "privatizált" köztévé bejátszásaiban. Nem kékharisnya jogvédők, hanem a VB-győztes Romário mondja, no meg az utcára vonuló fiatalok százezrei: első az iskola, a kórház, az élelem a rászorulóknak, és ha minden jól ment, egyszer majd valamikor a stadion is - már ha elkerülhetetlen, hogy közpénzből épüljenek magánvállalkozások által használandó építmények.

Romário tudja, amit az egykori felcsúti cserejátékos saját sorsából sem tanult meg: ha otthon a "rezsihazugság" ellenére kikapcsolták a villanyt, és nincs mit este az asztalra tenni, akkor a gyereket sem lesz pénz edzésre vinni, hogy Cristiano Ronaldo cseleit tanulja. Amikor este bekapcsoljuk a tévét, hogy az új Romáriók játékát csodáljuk, gondoljunk kicsit arra is, hogy mi zajlik ma Brazíliában a kivilágított stadionokon kívül.