Nők a Magyar Nemzetért alakuló ülés. Jobbról a második Ékes Ilona fideszes országgyűlései képviselő (fotó: http://xn--nkamagyarnemzetrt-ptb57q.hu/kepgaleria)

A Nők a Magyar Nemzetért legeslegközhasznúbb Egyesület húszmilliós támogatásáról sok szó esett a héten. Nem véletlen a nagy érdeklődés: a Gipsz Jakab-gate a rezsim lényegét tárja fel, meztelenre vetkőzteti a királyt.

A tények egyszerűek: egy Selmeczi Gabriellához hasonlóan nagyoncivilek által a fülkeforradalom után létrehozott egyesület kap több, mint húszmilliót pár részletben, köztük tízmilliót egy honlap fejlesztésére, ami 30.000 forintba kerül. Az egyik induló, régóta aktív és ismert nőjogi szervezet (MONA) képviselője ugyanezen forrásból félmillió forintot nyert el. Szerette volna megtudni az Emberi Erőforrások Minisztériumától, kik és mire kaptak pénzt, de a kérését elutasították. A nyertesek között keresőszónak beírta a nők szót, így derült ki számára, hogy bár a MONA is alig kapott támogatást, más, szakmai-civil körben elismert nőjogi szervezetek semmit sem. Ehhez képest a nagyoncivil, a Fidesz Országos Nőtagozat delegált és Fidesz önkormányzati képviselőjelöltek által gründolt egyesület tízmilliókhoz jutott.

A média azért kapta fel az esetet, mert az egyesület a 2011-es közhasznú beszámolójához mellékletként csatolt egyszerűsített mérlegen a szervezet vezetői tisztségviselőként Gipsz Jakabot, Iksz Ipszilont, Hát Izsákot és Piros Aranyt tüntette fel. Ez a baki el is adja a sztorit, de nem biztos, hogy a legjobb megközelítésben. A fókusznak szerintem máshol kellene lennie. Az eset ugyanis legalább öt dologra világít rá a NER működésével kapcsolatban:

1. Ez az egész szól elsősorban a közpénzek pazarlásáról, a haveroknak való osztogatásról, a mutyiról, a lenyúlásról. Teljesen mindegy, hogy fideszes vagy baloldali, liberális vagy akármilyen szervezetről van szó: ha tízmillió forint közpénzt adunk egy civil szervezet harmincezer forintos honlapjára, az elfogadhatatlan – és egyben optikailag lopás-szagú (elnézésért a képzavarért).

2. Komoly múltra visszatekintő nőjogi szervezetek nem nyertek a pályázaton, míg a „márnemdoktor” Schmitt Pál feleségét megvendégelő, a honlapjukon szereplő információk szerint semmilyen érdemi civil szakmai tevékenységet nem végző szervezet rengeteg pénzt kapott. Ez a civil szféra elleni csendes küzdelem látható jele – álcivilek viszik el a valódi, kritikus civilek támogatására fordítandó pénzeket.

3. Az egyesület honlapján nem érhető el semmilyen beszámoló a tevékenységéről, pedig a vonatkozó törvény értelmében a beszámoló és a közhasznúsági jelentés közzétételi kötelezettsége kiterjed azok saját honlapon történő elhelyezésére is. Sőt, egy kormányrendelet ennél szélesebb körű és folyamatos tájékoztatást ír elő. Ha húszmillóból annyi történt a szervezetnél, amennyi a fényképeken látható, az nem világos, hogy mennyiben kapcsolódik egyáltalán a nőjogi kérdésekhez. Alakuló ülés Fideszes országgyűlési képviselőkkel, lengyel szimpatizánsokkal közös Orbán-imádat, Csíksomlyón aranyos népi gyerekek előadása, a lengyel vendégtapsolók között felülreprezentált Gazeta Polska nevű újság regionális találkozója – mi a túró köze van ezeknek a nőjogokhoz?

4. A pénzosztás rávilágít a Fidesz és Balog Zoltán miniszter valódi hozzáállására a nőjogokhoz: a nőverő politikusokkal teletűzdelt párt nem alkot normális törvényt a családon belüli erőszakról, nem hallgat Halász Pálmára, és nem támogatja azokat a szervezeteket, amelyek értenek ahhoz, hogy lehet a nők elleni erőszak és a kormány káros politikája ellen civil eszközökkel küzdeni.

5. Az Orbán-Simicska rezsim rühelli a nyilvánosságot, a közérdekű adatokat, ezért szűkíti folyamatosan, akár a maga által választott régi párttárs, jelenleg köztársasági elnök tiltakozása ellenére is. 

Ha az a kérdés, hogy lesz-e az ilyenekért elszámoltatás, végtelenül alapos vizsgálat, az én válaszom csak egy lehet: ha rajtam múlik, mindenképpen.