Belátom, hogy kicsit sajátos, hogy egy blogbejegyzésnek nincs címe. Ennek az oka az, hogy az alábbi témával – temetéssel (így a halállal) – nem akarok játszani, nem lehet keresni rá frappáns szófordulatot. Holott a kormányzati agytrösztök megint elszánták magukat az „innovációra”. Már akkor féltem, amikor elkezdtem olvasni a hírt: „Új, a temetési költségek csökkentéséről szóló jogszabálymódosításról…”. Ebből mi lesz?

Az, amit az elején gondoltam. Megalázás, játszadozás más gyászával, a kegyelet „olcsósítása”. Miről is van szó? Az Országgyűlés Fogyasztóvédelmi Bizottságának hétfői ülését követően kiderült, hogy a kormány a rászorulók számára lehetővé tenné, hogy azok akár ingyen temessék el hozzátartozójukat. Kijelölnek külön parcellákat a szociális sírhelyek számára. „Szociális sírhelyek”. Szóval, ha nem lenne egyértelmű, hogy az elhunytnak életében is a kiszolgáltatottság és az egyenlőtlenség volt osztályrésze, akkor most még halálában is megbélyegezzük. Az állam – a Közgép által foglyul ejtett állam – biztosítana kellékeket (koporsó, urna, sírjel). De! Az ingyenesség feltétele, hogy a hozzátartozó vagy megbízottja „ személyesen közreműködjön” a temetés során, például felöltözteti rokonát, megássa a sírt, leengedi a koporsót vagy éppen elhantol.

Értjük, megássa a sírt!

S itt fogynak el a szavak. Milyen emberek szerint lehet ez alternatívája a magas temetési költségeknek?! Nem elég, hogy a kormány a legszegényebbeket sarcolja, de a haláluk után még a hozzátartozóikat is megalázza? Költségcsökkentési szempontból rúgnak abba, aki elveszítette a szerettét, csak azért, mert szegény? Ez már nem esztelenség, ez gonoszság.

Öltöztesd fel szüleidet, ásd meg neki a sírt! – így segít az állam a temetkezés költségeinek „lefaragásában”. Az, hogy ez gonoszság már eleve menthetetlenné teszi a dolgot, de emellett ezen a javaslaton is tetten lehet érni azt a cinizmust és kétarcúságot, amelynek jegyében a maffiakormány a szegények felé fordul. Miben áll ez a (köz)politika-felfogás: „Nézd, kedves szegény! Az állam segít, veled van, ha vállalod, hogy a porig alázod magad, ha nem zavar a méltóságod teljes kiiktatása, ha képessé válsz arra, hogy szüleid sírját ássad meg.” Ez az Orbánék állami segítségnyújtása.

Nem folytatom. A felháborodás nem lebénít, hanem még elszántabbá tesz! Ez a társadalmat üldözőkre és üldözöttekre felosztó politika tovább nem folytatódhat. Nem csak tiltakozunk ezen „szociálpolitika” ellen, hanem le is váltjuk nemsokára. A velejéig gonosz ez a rendszer. Itt már minden perc számít, ennek tudatában kezdem meg ezt a napot is.