Időnként, amikor az Országgyűlésben szétnéztem a kétharmadon, nem egyszer megfogalmazhattam volna: nem kevés ember van ott, akinek be se kellene öltöznie bohócnak, itt áll a teljes Fidesz-KDNP frakció előttünk, láthatatlan jelmezükben. Nem árulok el titkot azzal, ha azt mondom, meg vagyok győződve arról, hogy a két frakció tagjait nem a rátermettség, a politikusi alkalmasság, a feltétlen hazaszeretetet vagy a közügyek iránti érdeklődés sodorta a politikába, hanem sokkal inkább a feltétlen, túlcsorduló Orbán-imádat, a stadionépítési hobbi, a közbeszerzések iránti érdeklődés vagy éppen további menekülés a mentelmi jog mögé. Többségük leginkább csak benne akart lenni a tévében. És a legtöbbnek képviselőként még így sem sikerült, mert gombnyomogatáson túl semmit le nem tettek az asztalra.

Hiszen milyen frakciók azok, amelyeknek tagjai a Magyar Nemzetből értesülnek az aktuális irányról, hogy aztán szavazatuk eredménye a korrupciófigyelő honlapokon landoljon? Milyen képviselők azok, akik szaladgálnak a parlamenti tudósítók elől, akik csak Obersovszky „Schmitt Pál, én így szeretlek” Péternek tudnak nyilatkozni, akik szerint Selmeczi Gabriella süteményosztogatása a tanulni akaró diákoknak vicces – előbbieknek persze lehet, hiszen ők már tudták, hogy barátjuk, Sz. Ferenc hamarosan érkezik. Milyen hazaszeretet fűti azokat, akik szerint a magyarok jövője Putyinnál jó kezekben van, akik zsebében az ország, akik tettei és szavazási magatartása után szülők azt mondják gyermekeiknek: „nincs”, „majd”, „soha”.

Gyáva emberek ők, akik odáig hergelik hatalomvágyukban saját híveiket, hogy azok bohócnak öltözve rárontanak politikusra, miniszterelnökre, másként gondolkodóra. Miért nem elég az, hogy a kétharmadnak be sem kell öltöznie, hogy nevetséges legyen, miért kell még üldözni embereket, saját honfitársainkat, hogy beöltözve tegyék nevetségessé a kampányt, hazánkat? A bohócöltözetben járók nem egyszerűen a világhálón milliók által kinevetett polgárok, barátai, fiai, unokái, apái valaki(k)nek, hanem a Fidesz által túltolt gyűlöletkampány áldozatai, akik majd visszanézve elfelejtenék az ilyen lehetetlen és infantilis, nem utolsó sorban pedig rájuk nézve megalázó bohóckodást. Ez ugyanis a Fidesz-KDNP hideg polgárháborúja a normalitás, a nyugalom és a béke ellen.

Ebből Magyarország nem kér. A bohócoknak a cirkuszban van a helyük, azoknak pedig, akik szerint bohóccá kell tenni saját támogatóikat, azoknak valamilyen pihentető helyen, ahol ki tudják feküdni tetteik következményeit és hatásait. Nem szereti az saját támogatóit sem, aki annak örül, hogy lám sikerült egy felnőtt embert abba hajszolni, hogy bohócnak öltözzön és rátámadjon polgárokra. Nem hiszem, hogy ez lenne a jobboldal egészének kultúrája. Ez csak a kétharmad „áldott” tevékenységének a következménye.  

Április hatodika után könnyebb lesz elmagyarázni gyermekeinknek, hogy a bohóc miért nem a cirkuszi porondon van, miért támad rá emberekre. Nem azt kell elítélni, aki ilyet tesz, hanem akik ilyenbe hajszolnak, akiknek ez a kultúrájuk. Akiknek április 6-án menniük kell.