(fotó: nol.hu)
Múlt héten a Facebook-oldalamon megkérdeztem a szimpatizánsainkat, hogy ők mit kérdeznének Pintér Sándortól, a belügyminiszter éves bizottsági meghallgatásán. Néhány óra leforgása alatt közel 200 kérdés érkezett. Utólag is nagyon köszönöm a rengeteg javaslatot, és most cserébe összefoglalom röviden Pintér Sándor válaszait.
Elöljáróban annyit, hogy számos kérdést tettem fel, amelyeket a belügyminiszter úr nagyon komolyan vett, megköszönte a fontos felvetéseket, ám túlnyomó részükre vagy egyáltalán nem válaszolt vagy jóhiszeműen ,úgy mond, „félreértette” a kérdést (a „kamu válaszok”kifejezést inkább nem használnám most).
Sz. Ferenc ügyéről már írtam a múlt héten, a többi kérdésről íme egy rövid összefoglaló. Fontos, hogy terjedelmi okok miatt, illetve a szó szerinti jegyzőkönyv hiányában mind a kérdéseket, mind a válaszokat összefoglaló jelleggel írtam, azok nem szó szerint hangzottak el.
Döntse el a kedves olvasó, hogy a feltett kérdésekre elfogadhatóak-e ezek a válaszok.
Mikor jár le az a bizonyos két hét?
A Facebook-on sokan javasolták, így fel is tettem azt a kérdést, hogy mikor jár le az a bizonyos két hét, ami alatt az Orbán-kormány rendet teremt. Az emberek továbbra sem érzik magukat biztonságban, ezzel párhuzamosan pedig drasztikusan romlottak a bűnügyi statisztikák, többek között nőtt a felderítetlen bűncselekmények száma. Csak a meghallgatást megelőző napon a híradók három gyilkosságról számoltak be.
Válasz: Az emberek biztonságban érzik magukat, a rendőrség jól végzi a munkáját.
Magyarul: A statisztikák hazudnak, az emberek vidéken hazudnak, a kormánynak meg igaza van. Köszönöm, miniszter úr!
Hazudik a kormány TV reklámja?
Megkérdeztem miniszter urat, hogy honnan veszi azt a már szinte mindenhol megcáfolt, ám a TV reklámokban még mindig megjelenő számot, hogy 3500 fővel nőtt a rendőrség állománya. A legjobb becslések szerint is maximum 1500 fővel nőtt az állomány, de inkább még annyival sem. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy pl. Heves megyében 16 teleülésre jut 1(!) rendőrpáros.
Válasz: Több, mint 3500 ember vesz részt rendőrképzésen, akikből majd bizonyosan rendőr lesz.
Magyarul: A kérdés jogos, de nem kell rá válaszolni, vagy különösebb jelentőséget tulajdonítani neki. A képzésen részt vevők még nem rendőrök, azaz a reklámokban a kormány hazudik, hát Istenem... Mivel más választ nem kaptam, ezt nem tudom máshogy értelmezni. Vagy esetleg egy jóhiszemű értelmezés szerint miniszter úr nincs tisztában azzal, hogy mi a különbség a rendőr-képzésben részt vevő emberek és a rendőri állomány között.
Ha a család nem tudja megnevelni…
Megkérdeztem miniszter urat, hogy milyen nemzetközi példák alapján, és milyen szakmai szervezetekkel illetve érintettekkel konzultálva jutottak ahhoz az elképesztő döntéshez, hogy rendőröket raknak az iskolákba. Kinek a fejéből pattant ki az a rémisztő ötlet, hogy tanulókat lehessen igazolni iskolaidőben, és hogy egy rendőr tagja lehet a nevelőtestületnek. Megkérdeztem, hogy ha valóban vannak problémák az iskolában – márpedig néhány helyen valóban vannak – akkor nem inkább a megelőzésre, a nevelésre, a beilleszkedésre kellene helyezni a hangsúlyt a büntetés, a tanárok és a diákok megalázása és a megfélemlítés helyett? Nem lenne gyümölcsözőbb befektetés az egész társadalom számára, ha a kormány inkább a tanároknak, diákoknak, szülőknek egyaránt hasznos konfliktuskezelésben nyújtana segítséget, vagy a felvilágosító, ismeretadó foglalkozások kidolgozásában jeleskedne? Ha a kormánynak valóban az a célja, hogy a tanuló gyerekek az iskolában megszerezzék az alapismereteket, és hosszú távon hasznos tagjai lehessenek a társadalomnak, ezekkel az intézkedésekkel meg is győzhetne minket. A megbélyegzés, a büntetés közismerten nem a beilleszkedést, hanem a további elszigetelődést, a lemaradást szolgálja. Hol van az iskolaőröknek, a rendőröknek bármilyen képesítése arra, hogy pedagógiai feladatokat ellássanak? Végül a kérdésem az volt, hogy mitől érzi magát belügyminiszter úr kompetensnek arra, hogy oktatás-nevelési kérdésekben megnyilvánuljon, és milyen szakmai szervezetekkel konzultált előzetesen a kérdésben.
Válasz: Az iskolarendőri szolgálat régóta működik iskolák körül drogmegelőzési céllal, és ez eddig sikeresen működött, a drogkereskedelem az iskolák körül visszaszorult. A kérdésre pedig a(z elképesztő) válasz – ha a család nem tudja megnevelni a gyereket, akkor ilyen eszközöket – akár testi kényszert (bilincset) is be kell vetni.
Magyarul: Ha a gyerekem összeveszik egy másik gyerekkel az iskolában, majd jöhet a rendőr és lesokkolhatja, mert belügyminiszter úr szerint én nem nevelem őt. Erre most inkább nem írok mást.
A családon belüli erőszakot nehéz felderíteni…
Megkérdeztem továbbá miniszter urat, hogy mit gondol a most benyújtott családon belüli erőszak btk. módosításról, különös tekintettel arra, hogy – bár pozitívumként bejött a lelki erőszak és gazdasági kizsákmányolás is – egy kormánypárti módosításnak köszönhetően az egész magánvádas lesz. Megkérdeztem miniszter urat, hogy el tudja-e képzelni, hogy egy bántalmazott gyerek, akinek a szülője tagadja, hogy bántja, és esetleg nincs látható testi nyoma a bántalmazásnak, vagy egy értelmi fogyatékkal élő ember, akitől minden hónapban elveszik a fizetését, magától elindítja az eljárást. Vagy tulajdonképpen hogyan segít ez majd az áldozatokon?
Válasz: A rendőrök képzésben vesznek részt, és együttműködési megállapodást kötöttek a gyámüggyel. A családon belüli erőszak amúgy nagyon nehéz ügy, nehéz felderíteni.
Magyarul: Köszönöm, miniszter úr, ezt eddig magamtól nem tudtam.
„Ne vegyél tartós tejet…”
Végül megkérdeztem miniszter urat, hogy utólag hogyan értékeli azt, hogy Portik Tamás éppen azokban az időkben emelkedett ki kis stílű bűnözők sorából és lett a hazai szervezett alvilág kulcsszereplője, amikor belügyminiszter úr országos rendőrfőkapitány volt. Milyen konkrét választ tud adni arra, hogy miért is nem ment ennek az ügynek korábban jobban utána a belügyi vezetés, a magyar igazságszolgáltatás? Hogyan úszhatta meg Portik az ezredfordulón – amikor Pintér Sándor belügyminiszter volt - azt, hogy elfogják a hatóságok, és bíróság elé állítsák?
Válasz: (Miniszteri mosoly, a hátsó székekből mormolás, hogy „hát már ne vegyél tartós tejet”). Amikor ő az ORFK élén állt, Portik még mindig kishal volt. Amikor belügyminiszter, akkor pedig nemzetközi körözés alatt állt, tehát nem a magyar rendőrség dolga volt elkapni. Viszont az ügy iránti elköteleződésüket mutatja, hogy mostanáig üldözték, és el is kapták.
Magyarul: Nem tudtam, hogy a kis halakat nem kell elkapni, meg azt sem, hogy a nemzetközi körözésben nem kell közreműködni a magyar hatóságoknak.
Hát röviden ennyi. Lett volna még bőven kérdésem Portikról is, Energolról is, a hajléktalanok üldözéséről is, és a menekültek fogvatartásáról is. De ennyit kérdezhettem. Viszont ismét sokat tanultam. A végszavazásnál a belügyminiszteri válaszokat természetesen nem fogadtam el. A kormánypárti képviselők elfogadták a beszámolót, a Jobbik tartózkodott.
Holnap ugyanez Navracsiccsal, Baloggal. Ott is lesznek kérdések.